Hírek

Szimfóniák és hegedűverseny 9785-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare: Szimfóniák és hegedűverseny

Joseph Martin Kraus (1756–1792) nem a „svéd Mozart”, Haydn vagy Beethoven, de saját hangvételének jellegzetes vonásai e három szerzővel rokonítják. Németországban született, de karriert Stockholmban, III. Gusztáv udvarában csinált. Minden műfajban alkotott, s bár nem volt olyan termékeny, mint Mozart, mégis jelentősen hozzájárult a hangverseny-repertoár bővítéséhez, melynek itt három példájával találkozunk.

Az itt található két szimfónia 1781-ban és 1782-ben íródott, néhány évvel stockholmi letelepedése után (1778). 1781 júniusában Kraus zárt körben, a királyi család jelenlétében adatta elő Proserpina nevű egyfelvonásos operáját, mely végre felhívta magára a király figyelmét, aki megbízta őt egy opera komponálásával az épülő új operaház megnyitójára. A megbízásból számtalan ok miatt soha nem lett előadás a király, a zeneszerző vagy akár a szövegkönyvíró életében. Kraus vigaszdíja egy hosszú európai utazás lett, hogy megismerkedjen a zenei újdonságokkal. Az út során találkozott Gluckkal, Haydnnal (és minden valószínűség szerint Mozarttal is). Hegedűversenyét (VB 151), melyet eredetileg 1777-ben, Svédországba történő kivándorlása előtt írt, 1783-ban Bécsben dolgozta át.

Mindhárom művet fuvolákra, kürtökre, vonósokra és csembalóra hangszerelte, melyekhez a Capella Savaria a basszus alátámasztására fagottot is társít. Mindkét szimfóniának és a concertónak is külön csellószólama van, mely csak később vált általánossá a zenekari partitúrákban. A C-dúr szimfónia rövid, alig 12 perc tartamú mű; legkidolgozottabb része az első tétel. Akár nyitány is lehetne. A cisz-moll szimfónia anyaga azonban terjedelmesebb. Négy tétele, mely nyilvánvalóan az akkor új Sturm und Drang stílusban íródott – melyet mi Mannheimmel azonosítunk –, szerintem nem véletlenül Beethovenre mutat előre. A hegedűverseny viszont inkább Mozart, mint Haydn módjára fogant, de annak is megvan a maga gyönyörűsége, különösen a második tétel kecses dallamában. Kalló csodálatos, alsó regiszterrel rendelkező hegedűhangját (mely fontos ebben a concertóban) jóval a zenekar előtt vették fel.

McGegan A=430-ben állapította meg a zenekar hangmagasságát, ami megfelelően hangzik. Ez nem az a hangzás, amitől a festék is lepattog a falról. Kollégája, a VB-számos Bertil van Boer szerint e darabok hangszerelése inkább kamara-előadást, semmint nagyobb hangversenyt kíván, s erre a Capella Savaria alkalmas méretű. Élveztem ezeket az előadásokat. Tempójuk eleven, de nem túlhajszolt. Ennek előrebocsátásával sem szeretném nélkülözni e szimfóniák friss előadását Petter Sundkvist vezényletével modern hangszereken és kissé szélesebb sávon (Naxos). Mellékes javításként megadom a javított VB-számokat a tematikus katalógus második kiadásából: ez azonban csak a C-dúr szimfóniát érinti. (Alan Swanson - Classical Reviews - Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 22., vasárnap)

Cím: Szimfóniák és hegedűverseny

Zeneszerző: Joseph Martin Kraus

Előadók: Kalló Zsolt (szóló) és a Capella Savaria, vezényli Nicholas McGegan

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32733

2015. április 13.Hungaroton