Hírek

Csellóversenyek 9786-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare Magazin: Moór: Csellóversenyek

Hihetetlen! Nemrégiben, a 37:5 számban, egy szerintem teljesen valószerűtlen mű, Moór Emánuel (1865–1931) romantikus kétcsellós versenyművének recenzióját tettem közzé. A recenziót a hitetlenkedés kifejezésével kezdtem; a látszólag lehetetlen ötlet láttán így kiáltottam fel: “ki gondolta volna!”. Bármennyire újdonságnak számít is, Moór kettős csellóversenye figyelemreméltóan szép műnek bizonyult. Valójában mindaz, amit ettől a viszonylag ismeretlen magyar zsidó zeneszerzőtől hallottam — valljuk be, nem sokat — tökéletesen meggyőzött arról, hogy itt kincs van elásva és vár feltárásra.

Nem is olyan rég Moór Emánuel neve még nem mondott nekem semmit. A zeneszerző csak 2008-ban került érdeklődésem látóterébe: a Cello Classics egy lemezén két csellószonátája található. Azonnal megragadott, olyannyira, hogy a CD felkerült a 2008-as kívánság-listámra. Azóta Moórtól alig jelent meg lemezen valami, eltekintve a fent említett két-csellós versenyműtől, melyet a 37:5 számban ismertettem. Így annál inkább meglepett, amikor megérkezett a Hungaroton új CD-je a komponista zenéjével, ami ráadásul annak a darabnak egy további felvételét tartalmazza. Ezt egészíti ki Moór félig „normális” cselló-versenye: a normális rész az, hogy egyetlen csellóra íródott szólószerepben, a nem-annyira-normális fele pedig, hogy a meglehetősen szokatlan cisz-moll hangnemben van, mely jórészt kizárja a cselló három üres húrjának, a C, G és D-nek a használatát. Mindazonáltal a mű gyönyörűség, hozza mindazt, amit Moór zenéjével való korábbi találkozásaim alapján reméltem és vártam.
Csakúgy, mint a kétcsellós versenymű, a szólókoncert is négytételes. Largóval kezdődik, melyben a csellistának zenekari kísérettel kell eljátszania néhány remekül hangzó, cadenza-szerű szakaszt; a tétel azonban hamarosan egy szívbemarkoló, lüktető melódiába megy át, emlékeztetve kicsit Bruch Kol Nidréjére. De a melankolikus hangulat nem tart soká; virtuóz ragyogás váltja fel, mely ma bizonyos fokig Dvořák h-moll csellókoncertjére emlékeztet bennünket. A rövid scherzo-szerű Presto tétel teli van lendülettel, míg az azt követő pompás Adagio megindító, fájdalmas romantikus idill, s a fináléban egyfajta nyers katonai ritmusmotívum váltakozik lágyabb színű lírai szakaszokkal.

A tényből, hogy Moór cisz-moll concertója technikailag annyira ijesztőnek tűnik — először is a sok kettősfogás gyors tempóban —, logikusan arra következtethetnénk, hogy a zeneszerző a cselló Paganinije volt, ami nem igaz. Fő hangszere az orgona és a zongora volt. Majdnem azt mondhatnánk, hogy Moór — legalábbis az a kis rész, amit a zenéjéből tudunk — Pablo Casals kreatúrája volt. A híres csellista hallotta Moór néhány kompozícióját, összebarátkozott vele, bátorította őt, és zsenivé kiáltotta ki. Moór csellóművei, melyeket Casals hallhatott, az 1906-os szólókoncert és az 1908-as kétcsellós versenymű előtt keletkeztek és valószínűleg három szonátát csellóra és zongorára valamint az op. 61-es első, E-dúr concertót foglalták magukba, melyek mindegyikét a kor ünnepelt csellistái adták elő, többek között Alfred Piatti és Popper Dávid. Érdemes megjegyezni ezt a tényt, hisz Moór Casals megjelenése előtt sem volt jelentéktelen figura, de Casals annyira fontos ösztönzést jelentett a kreativitására, hogy a Casalsnak dedikált és általa bemutatott cisz-moll koncertet számos csellót foglalkoztató mű követte, melyek többségét ugyancsak Casals mutatta be.

Csak akkor jöttem rá, mennyire elfeledett és mellőzött szerző Moór, amikor mélyebben beleástam magam műveinek jegyzékébe. Alig tucatnyi CD szerepel benne, s legtöbbjük csak felületesen ismeri a zeneszerző csellódarabjait. Komponista-termésének teljes jegyzéke viszont, melyet az emanuel-und-henrik-moor-stiftung.de/Emanuel/works alatt találtam, 151 opusszámmal ellátott és további 69 opusszám nélküli művét tartalmazza. Nagy részük kéziratban maradt fenn, soha nem került kiadásra. Különösen megdöbbentő, hogy semmiképp nem jelentéktelen darabokról van szó: egy tucat szimfónia, concertók zongorára, hegedűre, zongorára és hegedűre, hegedűre, csellóra és zongorára (melyet Cortot, Thibaud és Casals mutatott be), vonósnégyesre és zenekarra, zongorás triók, zongorás kvartettek, misék énekszólistákra, kórusra és zenekarra, dalok és nyolc opera.
Ha az ember meghallgatja az ezen a korongon található két versenyművet, rájön, hogy Moór alapvetően szimfóniaszerző. A szélesen felrakott zenekari összeállítás valamiképp Brahmshoz és Dvořákhoz hasonló. Merész, sodró lendületű, nagyszerű hangszeres részletekkel teli zene ez; a nagyformák kezelésében biztos kézről árulkodik. Úgy érzem, hogy ha Moór szimfóniái ismertségre tennének szert, szimfonikus zeneszerzőként Dvořákkal egy szinten tartanák számon. CPO, Naxos, Toccata, hol vagytok? Ideje lenne Moórt választani.

Ez a kiadás minden vonatkozásban előnyben részesítendő a kétcsellós versenymű Qin Li-Wei és Sebastian Comberti csellistákkal készített felvételével szemben, melyet a Cello Classics 37:5-es számában ismertettem. Azon a felvételen Moór Brahms Kettősversenye gyenge felvételének társaságában jelenik meg Qian Zhou hegedűs közreműködésével. A végén ugyan ajánlottam a korongot, de csak Moór műve miatt, melyet korábban legjobb tudásom szerint nem vettek lemezre. Szabó Péter és Ildikó csellisták technikailag messze jártasabbak és kulturálisan ráhangoltak erre a zenére; s ami legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, hogy Hamar Zsolt karmester teljes mértékben érti e kották szimfonikus jellegét és a magyar Miskolci Szimfonikus Zenekart vibráló, eleven előadásokban dirigálja.

Magától értetődik, hogy e lemez őszintén ajánlható, de az is komolyan ajánlható, hogy valamelyik vállalkozó kedvű lemezcég valóban álljon neki és kezdje el lemezre venni Emanuel Moór műveit, mert megjósolhatom, hogy ő lesz a következő nagy dobás és pénzt csinálhat belőle bárki, aki először kerül oda.
(Jerry Dubins, Fanfare Magazine 38:3-as (2015 január/februári) száma)

Cím: Csellóversenyek

Zeneszerző: Moór Emanuel

Előadók: Szabó Péter (cselló), Szabó Ildikó (cselló), Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Hamar Zsolt

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32728

2015. január 28.Hungaroton