Hírek

Lead_picture_70

International Classical Music Awards: döntőben a Hungaroton hétlemezes CD-sorozata

Továbbjutott a három legjobb felvétel közé az International Classical Music Awards (ICMA) 2019. évi szavazásán a Hungaroton The Great Book of Flute Sonatas című hétlemezes CD-sorozata a Best Collection kategóriában – közölte december 10-én Remy Franck, a zsűri elnöke. A kiadvány Ittzés Gergely fuvolaművész kiváló kritikákat kapott monumentális CD-sorozata, mely a fuvolaszonáták három évszázadnyi anyagát gyűjti össze. A nyertesek listáját 2019. január 19-én teszik közzé, a díjkiosztó gálakoncertre 2019. május 10-én a lucerni Kulturális és Kongresszusi Központban kerül sor.

Ittzés Gergely sorozatának összeállításában a fuvolaszonáta irodalmának klasszikussá vált és legerőteljesebb darabjainak felsorakoztatása volt a fő szempont, mely izgalmasan reprezentálja a fuvolairodalom kincsestárát. A sorozat első lemeze a 18. századot mutatja be, Händel, J. S. Bach, C. P. E. Bach és Mozart műveit hallhatjuk. A második lemezen megjelenő művek a romantikus fuvola-zongoraszonátákat vonultatják fel. Különleges összeállítású a sorozat harmadik és negyedik albuma, mely először francia szerzők, majd belga, olasz és holland impresszionista komponisták fuvolaszonátáit foglalja össze. Az ötödik válogatás arról tesz tanúságot, mi történt a 20. századi zenében Európa keleti felében, majd cseh és amerikai szerzők szonátái folytatják a sort a hatodik lemezen. Az utolsó album színes képet ad azokról a nyugat-európai zenei irányzatokról, amelyek a 20. század közepén jelentkeztek.

A döntőbe jutott albumok 107 kiadó 319 felvétele közül kerültek ki; a Hungaroton kiadványa a Naxos és a Warner Classics lemezeivel szerepel a Best Collection kategória finalistái között: az előbbi Sibelius: Incidental Music címmel jelent meg a Leif Segerstam vezényelte Turku Philharmonic Orchestra előadásában, míg az utóbbi Claude Debussy összes művének gyűjteményes kiadása többek között Martha Argerich, Itzhak Perlman, Yehudi Menuhin, Daniel Barenboim, Sir Simon Rattle, Philippe Jaroussky vagy Roberto Alagna előadásában.

Az International Classical Music Awards (ICMA) a világ vezető független hanglemez-szakmai díja, amelynek odaítélésében üzleti-kereskedelmi szempontok nem játszanak szerepet. A nemzetközi zsűri elnöke Rémy Franck, a luxemburgi Pizzicato szaklap főszerkesztője. A zsűriben részt vevő további médiumok és szervezetek: Andante (Törökország), Crescendo (Belgium), das Orchester (Németország), Gramofon (Magyarország), Horvát Rádió és Televízió (Horvátország), MDR Kultur (Németország), Musica (Olaszország), Musical Life (Oroszország), Musik & Theater (Svájc), Opera (Nagy-Britannia), Orpheus (Oroszország), Polskie Radio Chopin (Lengyelország), Radio 100,7 (Luxemburg), ResMusica (Franciaország), Rondo Classic (Finnország), Scherzo (Spanyolország).

2018. december 11.Hungaroton

Lead_picture_69

Töretlen sikersorozat: a Hungaroton újabb kiadványa az ICMA 2019. évi jelöltjei között

A Hungaroton az elmúlt két év után idén is felkerült az International Classical Music Awards (ICMA) jelöltjeinek listájára: a kiadó páratlan hétlemezes vállakozása, a The Great Book of Flute Sonatas a Best Collection kategóriában kapott jelölést. A kiadvány Ittzés Gergely fuvolaművész kiváló kritikákat kapott monumentális CD-sorozata, mely a fuvolaszonáták három évszázadnyi anyagát gyűjti össze. A jelöltek listáját november 23-án Rémy Franck luxemburgi zenetörténész, a zsűri elnöke hozta nyilvánosságra a nemzetközi bírálóbizottság döntése alapján.

A sokoldalú és nagyszerű fuvolaművész, Ittzés Gergely válogatásának nem titkolt célja össszegyűjteni és mintegy hangzó lexikonként átnyújtani a jelen- és utókornak mindazt, ami három évszázad fuvolazenéjét legjobban reprezentálja. A lemezre szánt művek összeállításában a fuvolaszonáta irodalmának klasszikussá vált és legerőteljesebb darabjainak felsorakoztatása volt a fő szempont, mely izgalmasan reprezentálja a fuvolairodalom kincsestárát. A sorozat első lemeze a 18. századot mutatja be, Händel, J. S. Bach, C. P. E. Bach és Mozart műveit hallhatjuk. A második lemezen megjelenő művek a romantikus fuvola-zongoraszonátákat vonultatják fel. Különleges összeállítású a sorozat harmadik és negyedik albuma, mely először francia szerzők, majd belga, olasz és holland impresszionista komponisták fuvolaszonátáit foglalja össze. Az ötödik válogatás arról tesz tanúságot, mi történt a 20. századi zenében Európa keleti felében, majd cseh és amerikai szerzők szonátái folytatják a sort a hatodik lemezen. Az utolsó album színes képet ad azokról a nyugat-európai zenei irányzatokról, amelyek a 20. század közepén jelentkeztek.

Az International Classical Music Awards (ICMA) a világ vezető független hanglemez-szakmai díja, amelynek odaítélésében üzleti-kereskedelmi szempontok nem játszanak szerepet. A nemzetközi zsűri elnöke Rémy Franck, a luxemburgi Pizzicato szaklap főszerkesztője. A zsűriben részt vevő további médiumok és szervezetek: Andante (Törökország), Crescendo (Belgium), das Orchester (Németország), Gramofon (Magyarország), Horvát Rádió és Televízió (Horvátország), MDR Kultur (Németország), Musica (Olaszország), Musical Life (Oroszország), Musik & Theater (Svájc), Opera (Nagy-Britannia), Orpheus (Oroszország), Polskie Radio Chopin (Lengyelország), Radio 100,7 (Luxemburg), ResMusica (Franciaország), Rondo Classic (Finnország), Scherzo (Spanyolország).

A The Great Book of Flute Sonatas további 8 kiadvánnyal versenyez a kategória első helyéért, köztük a Claude Debussy teljes életművét – többek között Martha Argerich, Itzhak Perlman, Yehudi Menuhin, Daniel Barenboim, Sir Simon Rattle, Philippe Jaroussky vagy Roberto Alagna közreműködésével – bemutató összeállítással, Éric Aubier La Trompette en France vagy Michel Dalberto The Making of Music című albumaival, vagy J. S. Bach Das Wohltemperierte Clavierját Cédric Pescia előadásában bemutató lemezekkel.

Az International Classical Music Awards díjkiosztó gálakoncertjét 2019. május 10-én a lucerni Kulturális és Kongresszusi Központban rendezik, ahol a Lawrence Foster vezényelte Lucerni Szimfonikusok, valamint a díjazottak közül többen színpadra lépnek majd.

2018. november 23.Hungaroton

Lead_picture_68

A Liszt-díjas Ittzés Gergely kiváló kritikákat kapott CD-sorozata a hetedik lemezzel vált teljessé

A fuvolaszonáták nagykönyve címmel jelent meg Ittzés Gergely nagyszabású és egyedülálló szonátaválogatása: a sokoldalú Liszt-díjas fuvolaművész hét lemezre rögzítette hangszerének három évszázadnyi fuvolazenéjét, mely az utolsó három album megjelenésével vált most teljessé.

A válogatás nem titkolt célja össszegyűjteni és mintegy hangzó lexikonként átnyújtani a jelen- és utókornak azt, ami három évszázad fuvolazenéjét legjobban reprezentálja. A sokoldalú és nagyszerű fuvolaművész, Ittzés Gergely régi terve volt felvételsorozat formájában összefoglalni hangszerének szonátairodalmát a barokktól a modern repertoárig. A lemezeken a fuvolaművész partnerei olyan kitűnő zongoraművészek voltak, mint Gábor József, Nagy Péter, Anthony Newman, Szilasi Alex és Vitályos Balázs.

A lemezre szánt művek összeállításában a fuvolaszonáta irodalmának klasszikussá vált és legerőteljesebb darabjainak felsorakoztatása volt a fő szempont, mely izgalmasan reprezentálja a fuvolairodalom kincsestárát. A sorozat első lemeze a 18. századot mutatja be, Händel, J. S. Bach, C. P. E. Bach és Mozart műveit hallhatjuk. A második lemezen megjelenő művek a romantikus fuvola-zongoraszonátákat vonultatják fel. Különleges összeállítású a sorozat harmadik és negyedik albuma, mely először francia szerzők, majd belga, olasz és holland impresszionista komponisták fuvolaszonátáit foglalja össze. Az ötödik válogatás arról tesz tanúságot, mi történt a 20. századi zenében Európa keleti felében, majd cseh és amerikai szerzők szonátái folytatják a sort a hatodik lemezen. Az utolsó album színes képet ad azokról a nyugat-európai zenei irányzatokról, amelyek a 20. század közepén jelentkeztek.

„A kiadás lezártával előadóművészi életművem egy fontos eleme teljesedett ki, ami igen jó érzéssel tölt el. És persze fáj a szívem azokért a szép és érdekes művekért, amelyek nem fértek bele a terjedelembe. De munkám megítélése ettől fogva nem az én dolgom. A jó kritikai fogadtatásnál még fontosabb lesz a zenehallgató közönség véleménye. A vállalkozás tényleges értéke pedig talán csak évek, évtizedek múlva lesz felmérhető. Akkor derül ki, mennyire állja meg a helyét egy ilyen, részben mindenképpen szubjektív válogatás és az alaposan átgondolt interpretáció, amely az ismertebb műveket olykor új megvilágításba kívánja helyezni, és számos ritkán játszott szonátát igyekszik beemelni a köztudatba.” Ittzés Gergely

2018. április 13.Hungaroton

Dancing Cello 9909-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

A világ legkeresettebb csellistája és a legendás Stradivari-cselló: Várdai István és Julien Quentin új albuma a Hungarotonnál!

A Singing Cello után a tánc a témája Várdai István és Julien Quentin újabb közös lemezének, melyen a 19–20. század csellóirodalmának legnépszerűbb alkotásai szólalnak meg a korábban Jaqueline du Pré és Lynn Harrell által is használt legendás ‘1673 Strad’ nevű Stradivari-csellón. Az itáliai hangszermanufaktúra csellóinak hírneve még a hegedűkénél is ragyogóbb és a mester műhelyéből mindössze 65 gordonka maradt ránk: az ‘1673 Strad’ egy viszonylag korai cselló, Stradivari egyetlen, ebből az évből származó opusza.

"Új albumunk az előző, Singing Cello című felvétel folytatása. Egy csokorra való eredeti darabot választottunk, amelyek mind a zeneirodalom élénk, kifejező és örömteli karakterét reprezentálják. A cél az volt, hogy olyan kiváló zenei felvételt készítsünk, amelyet kortól, nemzetiségtől vagy képzettségi háttértől függetlenül bármilyen zeneszerető ember élvezhet. A darabok önmagunkért beszélnek, és bárki megértheti ezt a zenei karaktert, még ha először hallja is. Ennek a gyökerei alapvető ösztöneinkben, a ritmusban és a táncban találhatók. Örömmel tölt el, hogy Julien Quentin elfogadta a meghívásomat, hogy együtt készítsük el ezt a felvételt. Mindig nagyon élvezzük a közös játékot, és ő mélyen inspiráló barátom." (Várdai István)

Cím: Dancing Cello

Zeneszerzők: Igor Stravinsky, Frédéric Chopin, Gaspar Cassadó, Bartók Béla, Astor Piazzola, Maurice Ravel

Előadók: Várdai István – Stradivari-cselló, Julien Quentin – zongora

Katalógusszám: HCD 32807

2018. március 02.Hungaroton

Vivaldi: Versenyművek 9910-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! Vivaldi: Versenyművek – Capella Savaria

A kanadai Opus Magazine által „Európa egyik legjobb zenekarának” nevezett, korhű hangszereken játszó Capella Savaria ezúttal Antonio Vivaldi több mint 500 darabot számláló, kivételes nagyságú concerto-életművébe nyújt betekintést. A repertoárban kétségkívül legfontosabb – és legismertebb kompozíciókat tartalmazó – hegedűversenyek mellett fuvolára és fagottra írt versenyműveket is hallhatunk, néhol megidézve a zeneszerző legismertebb műve, A négy évszak hangulatát és hangzását.

Cím: Vivaldi: Versenyművek

Előadó: Capella Savaria

Katalógusszám: HCD 32742

2018. február 02.Hungaroton

J. S. Bach: Szonáták és partiták 9908-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! J. S. Bach: Szonáták és partiták – Rohmann Ditta és Fassang László

Gramofon-díjas lemeze után újabb albummal jelentkezik Rohmann Ditta

J. S. Bach hegedű-csembaló szonátáit, valamint hegedűre és fuvolára írt partitáit Rohmann Ditta és Fassang László átirataiban hallhatjuk szóló csellón, illetve cselló-orgona párosán. A felvétel különlegessége a két hangszer: a csellóművész valamennyi darabot a Bach korában gyakran használt violoncello piccolón, más néven öthúros csellón adja elő, míg a ceglédi evangélikus templom türingiai stílusú orgonája azoknak a hangszereknek a mintájára épült, melyeket egykoron a mester is használt.

“Férjemmel, Fassang Lászlóval folyamatosan bővítjük a cselló-orgona repertoárt, akár olyan művek átírásával, amelyek szokatlannak tűnhetnek ebben a felállásban. A ceglédi historikus orgona kiváló alkalmat adott arra, hogy a szonáták új arcát egy teljesen új hangzás által mutassuk meg. Reményeim szerint úttörő munkának számít lemezünk és bátorítani tudjuk zenésztársainkat, hogy ne csak a hagyományos hangzást próbáljuk imitálni és reprodukálni, hanem merjük újragondolni az általunk értékesnek és nagyra tartott zenéket.” Rohmann Ditta

Cím: J. S. Bach: Szonáták és partiták

Előadók: Rohmann Ditta – öthúros cselló, Fassang László – orgona

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32796

2018. január 19.Hungaroton

Lead_picture_64

A Hungaroton nemzetközi sikere – ICMA-jelölés két kategóriában

Két kiadványával is jelentős nemzetközi sikert ért el a Hungaroton az International Classical Music Awards (ICMA) 2017. évi szavazásán. A Versenymű kategóriában Várjon Dénes és a Concerto Budapest Beethoven-albuma, míg az Archív kategóriában a Bartók the Pianist című CD-válogatás került az ICMA hivatalos jelöltjei közé – tájékoztatott a szavazás után, november 17-én Remy Franck luxemburgi zenetörténész, a zsűri elnöke. A díjkiosztó gálakoncertet 2017. április 1-jén, a patinás lipcsei Gewandhausban rendezik.

Várjon Dénes zongoraművész 2015-ben a Concerto Budapest közreműködésével, Keller András vezényletével vette lemezre Beethoven összes zongoraversenyét a Hungarotonnál. Az International Classical Music Awards (ICMA) zsűrijének értékelése szerint „hangfelvételek, köztük igen reprezentatív előadások sokasága készült már erről az öt műről. A két magyar művésznek mégis sikerült újat mondania (...) Várjon úgy játszik feltűnő szabadsággal és spontaneitással, hogy közben mindvégig ott van benne a megtalált ideális forma.” A Versenymű kategóriában jelölt felvétel értékét növeli, hogy Várjon Dénes és Keller András „versenytársai” – vagyis a 2017. évi ICMA-jelöltek – között olyan világsztárok szerepelnek, mint Patricia Kopacsinszkaja, Steven Isserlis, Heinz Holliger, Vilde Frang, Janine Jansen és Antonio Pappano.

A Bartók the Pianist című album Bartók Béla zongorajátékának örökérvényű keresztmetszetét adja. Az első korongon a 20. századi magyar zene géniusza saját szóló-kompozícióit, míg a második lemezen Scarlatti, Brahms, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán alkotásait és saját kamaradarabjait játssza. Az ICMA zsűrijének értékelése szerint a felvételek zenetörténeti értéke mellett „briliáns billentéskultúra, a hangszer teljes színgazdagságát érvényesítő játékmód teszi egyedivé Bartók Béla interpretációit”. Az Archív kategória jelöltjei között szerepel még többek között Fritz Wunderlich énekművész, Emil Gilels zongoraművész és Jevgenyij Mravinszkij karmester.

Az International Classical Music Awards (ICMA) a világ vezető független hanglemez-szakmai díja, amelynek odaítélésében üzleti-kereskedelmi szempontok nem játszanak szerepet. A nemzetközi zsűri elnöke Remy Franck, a luxemburgi Pizzicato szaklap főszerkesztője. A zsűriben részt vevő további médiumok és szervezetek: Andante (Törökország), Crescendo (Belgium), Das Orchester (Németország), Gramofon (Magyarország), Horvát Rádió és Televízió (Horvátország), MDR Kultur (Németország), Musica (Olaszország), Musik und Theater (Svájc), Opera (Nagy-Britannia), Orpheus (Oroszország), ResMusica (Franciaország), Rondo Classic (Finnország), Scherzo (Spanyolország), IMZ International Music + Media Centre (Ausztria).

2016. november 17.Hungaroton

Transzcendens etűdök 9807-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Elismerő oklevél Liszt Transzcendens etűdjeinek felvételéért!

A 39. Liszt Ferenc Nemzetközi Lemez-Nagydíj zsűrije 15 lemez közül elismerő oklevéllel díjazta a Liszt Ferenc Transzcendens etűdjeit Balog József zongoraművész előadásában tartalmazó kiadványunkat. A zsűri indoklása szerint Balog „Kiemelkedő képességű pianista: a legnehezebb technikai elemeket hibátlanul oldja meg, de mindig az élő koncertek élményét nyújtja.”

Nagydíjban részesült Szokolay Balázs h-moll szonáta és Goran Filipec Paganini etűdök – Velencei karnevál előadása.

Gratulálunk a díjazottaknak!

2016. október 21.Hungaroton

The Soul of Lady Harmsworth 9817-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: The Soul of Lady Harmsworth

Micsoda remek cím ez egy XIX. századi romantikus hegedűminiatűröket felvonultató válogatásnak! A Lady Harmsworth egy 1703-ben, Antonio Stradivari által készített mesterhegedű, s bár a Hungaroton-lemez ezt nem hangsúlyozza, a művész a hangszert kölcsönbe kapta a chicágói Stradivarius Társaságtól. A hegedű nemcsak gyönyörű látvány, a hangja is egészen különleges. Egy szakértő úgy jellemezte, hogy ez egy nagy ívű hangra képes, derűs hangszínű hegedű, melynek színgazdagsága pont olyan, mint amilyennek csodaszép politúrja ígéri…

Azok, akik Baráti lemezén gyönyörűséges és egyben virtuóz muzsikálásra számítanak, bizony nem fognak csalódni: a lemezen elsőrangú előadást hallhatunk. Az 1979-ben Budapesten született művész hegedűjátéka Vengerovot juttatja eszünkbe: a hangok intenzitása, a már-már zabolátlan lendületesség és a sztratoszféra tetejéig fel-felnyúló hangok hallatán libabőrös lesz az ember. Farkas Gábor zongorista sem csak dísznek van a szólista mellé téve: a pontos és pattogós ritmus a három Sarasate-darab zongorakíséretében magáért beszél és legalább akkora szerepe van a hangzásban, mint a hegedűnek. S noha sokszor háttérbe szorul a zongora, vagy különválasztják a kíséretet a hegedűtől, a lemezen hallható darabok komponistái, különösen Csajkovszkij, egytől-egyig olyan zongorakíséretet írtak, amire érdemes odafigyelni. Figyeljük csak meg ugyanezekben a darabokban Ruggiero Ricci játékát az 1950-es évek Decca-lemezein, hogy a hegedű milyen túláradóan, a művész technikai zsenialitását előtérbe helyezve szól; míg szegény zongoristák – Louis Persinger és Ernest Lush – nevét említésre is alig méltatják. Baráti és Farkas vállvetve, egységben muzsikálnak és ezzel a hatás is nagyobb – még akkor is, ha bizonyos darabok, mint a Zapateado vagy a Moto perpetuo kicsit kimértebb tempóban szólalnak meg.

Mivel most abban a ritkaságban is részünk lehet, hogy megcsodáljuk Ernst szólóhegedűre írt átiratát Schubert Erlkönigjére, és végre egyszer a Csajkovszkij-ciklus mindhárom tételét is egy helyen hallhatjuk, ezért a lemezt minden érdeklődőnek szívből ajánljuk. (Jeremy Nicholas, Gramophone, 2016. január)

Cím: The Soul of Lady Harmsworth

Zeneszerzők: Pablo de Sarasate, Henryk Wieniawski, Heinrich Wilhelm Ernst, Pjotr Iljics Csajkovszkij, Niccolò Paganini

Előadók: Baráti Kristóf – hegedű, Farkas Gábor – zongora

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32760

2016. január 12.Hungaroton

Transzcendens etűdök 9807-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Classical.net: Liszt: Transzcendens etűdök

Balog a Harmonies du soir-ban élete egyik legjobbját nyújtja; a főtémát többféle köntösbe bújtatva, hibátlan dinamikával játssza, ahol az elegancia és a szenvedély arányos mértékben ötvöződik. A művész pedáljátéka alaposan átgondolt, ugyanakkor kreatív: gyakran egészen krémes hangzást produkál; pedálok nélkül viszont a megszólaltatott hangzás áthatóbb, mégsem túl tompa vagy túl harsány. Összességében Balog finoman, az árnyalatokat szépen megjelenítve és fantáziadúsan játszik. A Paysage tételt gyönyörűen tagolja, a Mazeppa tüzes, drámai és izgalmas… Balog ízlésesen, gyakran kimondottan ötletgazdag módon zongorázik. A jelenleg kapható Liszt-felvételeket nézve remek alternatíva, ezért bátran ajánlom a Liszt-rajongóknak és zenei mindenevőknek egyaránt. (Robert Cummings)

2015. november 18.Hungaroton

Transzcendens etűdök 9807-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

International Gramophone Magazine: Liszt: Transzcendens etűdök

Amikor az első tétel (Preludio) első hangja felcsendül, rögtön hátradőlhetünk és megnyugodhatunk: Balog nemcsak magabiztosan játssza Lisztet, de tökéletesen is tolmácsolja a Liszt által megálmodott zenei világot. A leírt hangjegyekhez szinte szolgai módon ragaszkodik: ha a szerző utasítása ppp, akkor minden túlzás nélkül ez fog megszólalni, és Balog minden szerzői utasítást ugyanilyen pontosan be is tart (figyeljük csak meg milyen finoman válaszol a Wilde Jagd második témájában az üstdobszerű hangokra). Összegezve: Balog előadásmódja ezen a lemezen figyelemre méltó. (Jeremy Nicholas)

2015. november 18.Hungaroton

Hegedűversenyek 9815-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Early Music Review: Haydn: Hegedűversenyek

Haydn hegedűversenyei közel sem annyira népszerűek, mint csellóra írt versenyművei, s a hegedűsök meglehetősen ritkán adják ezeket elő, akárcsak Mozart hasonló darabjait. A szupervirtuóz Locatelli- és Vivaldi-művek után valami súlyosabbra vágynak, ezért ezeket a Haydn-darabokat többnyire fiatal művészek játsszák, szakmai karrierjük kezdetén. Ez bizony elég nagy kár, hiszen ahogy ez a kiváló lemez is bizonyítja, ezek a versenyművek – már ha kellő műgonddal és gyengédséggel adják elő – pompás mesterremekek, bennük a korszak legszebb lassú tételeivel.

Ha mindehhez hozzávesszük a Capella Savaria 4-4-3-2-1 arányban összeállított vonóskarát (fagottal és csemballóval kiegészülve), Nicholas McGegan karmesteri pálcáját és Kalló Zsolt kiegyensúlyozott hegedűjátékát, az eredmény egy teljes órányi pazar élvezet – pedig Haydn itt barátja, Tommasini hangszerének legvégső határait feszegeti.

Kalló 2014-es Liszt-díja teljes mértékben megérdemelt, hiszen a művész már egy egész sor olyan hegedűművet tűzött műsorra odahaza, amelyről azelőtt nem is hallottunk. Ezen a lemezen a kadenciák viszik el a pálmát. Az egészen kivételes betétek nyilvánvalóan nem a zeneszerző tollából származnak, így kétségkívül a szólista saját maga írta. A műbe tökéletesen illeszkedő kadenciákat Kalló végig elegáns és egyenletes virtuozitással játssza. Olyan szívmelengetően bársonyos hangzást tud elővarázsolni hangszeréből és olyan ravaszul díszített vibrátókat alkalmaz, hogy az minden hegedűs számára példaértékű lehet. (Brian Clark, Early Music Review)

Cím: Hegedűvesenyek

Zeneszerző: Joseph Haydn

Előadók: Kalló Zsolt, Capella Savaria, Nicholas McGegan

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32770

2015. augusztus 28.Hungaroton

Hegedű-zongoraszonáták 9800-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

The Strad: Hegedűszonáták Mozart pályafutásának korai és későbbi szakaszából

Bár a kísérőfüzet nem tesz említést korhű hangszerek használatáról, az előadás hangminősége és stílusa a felvételt ebbe a kategóriába sorolná. A K305-ös szonáta vidám felfogásából adódóan Fejérvári Zoltán staccato billentyű-játéka ideálisan egészül ki Kállai Ernő fiatal magyar hegedűs takarékos vibrato használatával. A darab a K304-essal együtt Mozart korai kéttételes szonátáinak egyike, s a duó ragaszkodik is a zeneszerző meghatározásához: „szonáták billentyűs hangszerre hegedűkísérettel”. Fejérvári feszes trillái valóban a csembaló hangzásához állnak közel.
A CD további részén Mozart későbbi életének nagyobb terjedelmű szonátái szólalnak meg; a hangszerek most egyformán a központban vannak. A szélső tételek tempója élénk, anélkül hogy elsietett lenne, a központi andanték ékesszóló líraisággal áradnak. Különösen a K454-es szonáta nyitótételének pajkos megközelítését élveztem; ez a hangulat folytatódik a K526-os szonáta előadásában is. Sok skálamenet, mely annyi lemezen indokolatlanul elsietve hallható, itt tökéletes artikulációval szólal meg.
A hangmérnökök csodálatra méltó egyensúlyt teremtenek a hangszerek között s bár a hegedűszólam nem jelent nagy kihívást e négy műben, Kállai kifinomult és elegáns játéka is hozzájárul a nagyon ajánlott felvétel besoroláshoz. (DAVID DENTON, 2015. május - The Strad)

Cím: Mozart: Szonáta hegedűre és zongorára

Zeneszerző: W. A. Mozart

Előadók: Kállai Ernő (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32740

2015. július 01.Hungaroton

Divertimentók – Egy kis éji zene 9808-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramofon: Mozart: Divertimentók és Egy kis éji zene

Fiatalos lendület, a szólamok könnyed mozgása és magabiztosság jellemzi az Anima Musicæ Kamarazenekar Mozart-divertimentókból összeállított lemezét. A szerző a D-dúr (K.136), a B-dúr (K. 137) és az F-dúr (K. 138), “salzburgi szimfóniáknak” is nevezett kompozíciói írásakor még csak tizenhat éves, de már kora jelentős komponistája volt. Az inkább szólisztikus, semmint kamarazenekari művek magas követelményeket támasztanak az előadókkal szemben. Előadásukat éppen az teszi rendkívül vonzóvá, hogy ezekből a hallgató mit sem érzékel. A lemez negyedikként felhangzó darabja a komolyzenei slágerek között is vezető Egy kis éji zene (K. 525). Ez a mű az egyik legnapsugarasabb Mozart-kompozíció — sugallja az Anima Musicæ interpretációja. Felhőtlen öröm és gyermeki gondtalanság - mindannyiunk leghőbb vágya hallatszik a felvételen. (Gramofon, 2015. nyár)

Cím: Divertimentók és Egy kis éji zene

Zeneszerzők: W. A. Mozart

Előadók: Anima Musicæ Kamarazenekar

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32752

2015. június 12.Hungaroton

Classical Sonatas for Harp 9806-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramofon: Gulyás Csilla: Klasszikus Szonáták Hárfára

Gulyás Csilla önálló albumain rendre szólistaként mutatkozik meg, zenei érdeklődésének, ízlésének egy-egy markáns aspektusából. Most arra a korszakra irányítja a zenekedvelők figyelmét, amikor — a 18. század második felében — a hárfa népszerűsége oly mértékben megnőtt, hogy szükségessé vált a nagyüzemi gyártása. Hallhatjuk a pedálos hárfára készült, legelső szólódarabként számontartott C. Ph. E. Bach-művet; két híres hárfaművész-zeneszerző egy-egy hangszertechnikailag igényes darabját és a kilencéves Mozart hegedűkíséretes szonátáinak egyikét. Ebben — miként az első kiadás címplaján is olvasható — a billentyűs hangszer szólama hárfán is játszató. Ez utóbbit Kállai Ernő közreműködésével játssza Gulyás Csilla. Az ő hangszere még “többet tud”, mint az e repertoárt életre hívó előd — de bemikrofonozása napjainkban is igen komoly feladat.
(Gramofon, 2015. nyár)

Cím: Klasszikus Szonáták Hárfára

Zeneszerzők: C. P. E. Bach; Francesco Petrini; W. A. Mozart; Jean-Baptiste Krumpholtz

Előadók: Gulyás Csilla (hárfa), Kállai Ernő (hegedű)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32753

2015. június 12.Hungaroton

Transzcendens etűdök 9807-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramofon: Liszt: Transzcendens etűdök

Liszt transzcendens etűdjei hihetetlen kihívást jelentenek a zongoristáknak; eseményszámba megy, ha valaki egyetlen koncerten eljátssza a 12 etűdöt. Lemezfelvételeket viszont találunk bőségesen, a legújabb Balog Józsefé.
Liszt eredetileg 48 etűdöt tervezett írni — szokása szerint több változatban. A fiatalkori verziókat szó szerint eltüntette a piacról: egyedül a Härtel-kiadást ismerte el legitimnek. 1839-ben Grandes études címmel jelentek meg a Schumann szavaival élve “igazi vihar- és rettenetetűdök”, majd 1852-ben a szakma által kíváncsian várt változatok, melyek letisztultabbak, kevésbé virtuózak, néhányuk feliratot is kapott. Az etűdök közt van rövid, bevezető zene, csodálatos szépségű, már-már chopini (Ricordanza); irodalmi vonatkozású mű (Mazeppa, Látomás), Beethoven Eroica-szimfóniájára utaló, azonos melléknevű. És csak az utolsó sorozatban szereplő etűd is van, amelynek kromatikus témáját Henry Mancini jó érzékkel kölcsönözte. Lírai és vad darabok különös halmaza. Balog József játékában a lágyabb darabokat, szakaszokat érzi a hallgató meggyőzőnek, bár több pianót is elbírnak e részek, és talán több líraiságot, költői megoldást. A Ricordanza ködösségét jobban ki lehetett volna emelni, de nagyon szép az Esti harmóniák záró szakasza vagy a Hópelyhek nyitása. A “nagy” virtuóz etűdök közül a Wilde Jagd a legjobban megfogott, a Mazeppa szaggatott, óvatoskodó helyenként, nem hengerli le a hallgatót. Az Eroica oktávos szakasza a zárás előtt kissé iskolás. A vezető szólam nincs mindig kiemelve, több cezúra, lassítás-belemenés is lehetne az etűdökben. Balog József technikailag igen jól megoldotta a feladatot - aki először hallja a 12 etűdöt, annak felfedezés lesz a művész játéka.(Lehotka Ildikó)

Cím: Transzcendens etűdök

Zeneszerző: Liszt Ferenc

Előadó: Balog József (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32736

2015. június 12.Hungaroton

Café Kállai 9811-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Kávé habbal

Többgenerációs projekt a javából: a Kállai Kiss muzsikusdinasztia legidősebb és középső tagjának Kállai Kávéház címmel jelent meg a legújabb lemeze.

Ifjabb Kállai Kiss Ernő - édesapja után - a klarinétot szemelte ki magának, csakhogy vézna gyerek volt, “kifújta a tüdejét”, így a hegedű sokkal praktikusabb megoldásnak tűnt számára. De még milyennek! A kisfiú kilencesztendős korától már a legendás Járóka Sándortól tanult, tizennégy évesen saját zenekara volt. Az idősebb Kállai Kiss Ernő esetében sem hangzatos reklámfogás a Klarinétkirály elnevezés: maga Benny Goodman, a legnagyobb dzsesszklarinétosok egyike nevezte így közös fellépésük után.
A családi hagyomány nem szakad meg, de az ifjabb Kállai Kiss fia, Ernő a klasszikus zenét választotta. Ő Itzhak Perlman tanítványa volt.

A lemez a békebeli kávéházi hangulatot idézi meg. Sokszínű, jó ízléssel válogatott lemez: magyar nóták, Fényes Szabolcs-, Eisemann- és Seress Rezső-szerzemények is szerepelnek rajta, mégsem fullad sablonos slágerdurrogtatásba. A túlnyomórészt melankolikus anyag nem tolakodó.
(Csepelyi Adrienn írása a Népszabadság 2015. április 29-i számában)

Cím: Kállai Kávéház

Előadók: Ifj. Kállai Kiss Ernő, Kállai Kiss Ernő, Kállai Gypsy Band

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 10342

2015. május 06.Hungaroton

Encore - In Concert (Amatőr felvételek) 9795-200px
4 398 Ft 4 598 Ft A teljes album ára

Fanfare: Annie Fischer: SCHUBERT, CHOPIN, SCHUMANN HUNGAROTON lemezen

Fischer Annie legeslegelső élő koncertfelvételének anyaga, mely az Encore In Concert nevet viseli, a kísérőszöveg tanúsága szerint Dévény Anna állhatatosságának köszönheti létét. Fischer közismerten irtózott a mikrofontól, sokkal jobban, mint Szvjatoszlav Richter vagy Toscanini; néha már a hangverseny rögzítésének a tudata is blokkolta alkotóerejét. Mindig felszabadultan önmagát adta, ha azt hitte, nincs mikrofon a közelben. Ezért amikor Dévény ezeket a hangversenyeket felvette, nagyon vigyázott, hogy ki ne derüljön e tény. (Dévény egészen az utolsó évekig nem ismerte Fischer Anniet személyesen; ennek ellenére műsorfüzeteket, kritikákat és írásokat is gyűjtött róla és szükség esetén akár kézzel is lemásolta azokat.)

Meg kell azonban jegyeznem, hogy e felvételek, bár valóban „sztereó” minőségűek, Dévény hordozható ITT magnetofonján készültek. Györi János hangmérnök jól megtisztította, újból kiegyenlítette és hallgathatóvá tette őket. Ezt a tényt azonban az előadásoknál figyelembe kell venni. Első osztályú, időnként elképesztő művészi tökéletesség szólal meg a felvételeken, de a hangminőség aligha csigázza fel az ember fantáziáját, ha nem HD/SACD rajongó.

Ezt előrebocsátva megjegyzem, hogy teljesen elképesztő, amit Fischer a legtöbb zenével csinál, különösen Schubert Impromptu-jeivel (az utolsónál ujjai mintegy önállósulva repülnek a billentyűk felett) és a Chopin-anyagban. A frázisok sajátos alakításához és színezéséhez minden képzelőerejét beveti. Saját páratlan Beethoven-zongoraszonátái sorozatában (melynek poszthumusz kiadását a fülszöveg tanúsága szerint ő engedélyezte) halljuk a játékot a tűzzel, melyet ő maga idézett elő. Fischer mestere volt a retorikai frazeálásnak, annak a kifejezési módnak, mely a pianizmus romantikus iskolájának elengedhetetlen részét képezte, és többé-kevésbé ki is halt, mire ezek a zongoraestek sorra kerültek. Kivételt az e korból származó zongoristák képeznek, mint Cherkassky, Rubinstein és maga Fischer. Ennek a stílusnak bizonyos értelemben el kellett tűnnie, mert követése túl nehéznek bizonyult, hacsak nem volt a művész a legmagasabb fokú integritás és művészi érzékenység birtokában. Csakúgy, mint a „bel canto” énekiskolának, ahol számos rubato-hatást, rallentandót és jó adag dekoratív haszontalanságot iktattak be önkényesen (és néha látszólag találomra) a zenébe, s mely egyszerűen túl nehéznek bizonyult, hogy e stílus túlzás nélkül követhető legyen. Így korunk művészi órája Shura Cherkasskynál és Annie Fischernél hagyta lefutni a homokot, előadásaikat életükben a lehető legjobban megőrizve, de nem biztatva más művészeket erre a játékmódra. Időnként akad még egy-egy excentrikus ember, aki stilisztikailag az ő múzsájukat követi, de összességében e felvételek már egy eltűnt zenei világra nyitnak ablakot.

Chopin Balladája azért is figyelemre méltó, mert Fischer 1994. október 24-i utolsó szolnoki nyilvános hangversenyéről való. Programján csak Mozart d-moll zongoraversenye szerepelt és a kísérőfüzet szerint előre kikötötte, hogy nem játszik ráadást. Mozart-előadását azonban a közönség olyan lelkesen és hangosan ünnepelte, hogy Fischer „rezignáltan” visszatért a zongorához és ráadásokat kezdett játszani ... Schubertet, Chopint és Lisztet, egy egész sorozatot, messze túllépve a Mozart zongoraversenyére fordított időt. Ironikus módon, e késői előadásnak halkabb és fémesebb a hangja, mint az 1977-es felvételé; a magas hangok redukálása és mind a sávközép, mind a basszus feljavítása csodát művel. De milyen előadás! Sajátos, rendkívüli energiája van, mintha Fischer tudná, hogy ez lesz utolsó nyilvános fellépése és meg akarná osztani hallgatóságával mindazt, amije még maradt. Körülbelül a harmadánál hirtelen sötét hangulatba kerül és a fortepedált használja, hogy összemossa a hangokat, melyből csak akkor lép ki, amikor visszatér a fődallamhoz.

Az 1978. február 7-i hangverseny, melyen Schumann Fantáziája és Chopin Szonátája hangzott el, a felvételen ugyancsak valamelyest fémesen szól; készítse tehát elő az audio szerkesztőt e sávokhoz is. Ezúttal Fischer különösen feldobott hangulatban volt, így ezek az előadások a Schumann-mű második tételében előforduló néhány elütés ellenére parázslanak az intenzitástól. Ez a (jobb híján) ideges impulzivitásnak nevezhető érzés Fischer Chopin Szonáta-interpretációját is átjárja, és a lengyel zeneszerző zenéjét közelebb hozza Beethovenről vagy Lisztről alkotott felfogásához (aki maga is Chopin barátja volt). Modern korunkban, amikor a műveket úgy próbáljuk előadni, ahogy szerintünk maga a zeneszerző tette, vagy legalább úgy, ahogy erre a zeneszerző életében sor került, a Fischer Anniéhez hasonló, az átlagtól eltérő interpretáció a zeneszerző „szándékának” különös, ha nem is szándékos elferdítésének tűnhet. De ki tudja, mi volt valójában a zeneszerző „szándéka” ebben a műben és hogy mindig ugyanúgy játszotta-e? Egykor talán maga Chopin is ugyanolyan lázas intenzitással adta elő például e szonáta Scherzóját, mint amilyen benyomást Fischer kelt, amikor miniatűr Mephisto keringővé változtatja a szélső részekben és meglepően lágy nocturne-szerű hangulatot kelt középen. A lényeg az, hogy a kotta megengedi ezt az értelmezést, de annak kísérletét még senki másnál nem hallottam. A Gyászinduló közepén, a panaszos dúr-dallam során a tempót is felgyorsítja egy kicsit, míg az indulót lassabban játssza.

A jól ismert Kinderszenen itteni előadása játékosabbnak és mint ciklus szerkezetileg „kötöttebbnek” tűnik, mint sok más előadás, beleértve Clara Haskilét is, bár a „Träumerei” különösen lágy és vágyakozó olvasatot kap. Ezt a nagyszerű előadást háttérbe szorítja azonban Schumann Szonátájának izzó interpretációja, ahol mélyen a billentyűkbe ás, hogy (a nem túl tökéletes hangzás ellenére) a valaha hallott legmeglepőbb hangzást hozza ki belőlük. Időnként motorikus ritmusba csap át, mely lehetővé teszi számára, hogy minden megerőltetés nélkül zenéljen, máskor visszafogja a tempót és nagyon hatásosan kiszélesíti a frázist. Megint máskor beleveti magát a basszus-hangokba, mint egy párduc, amikor áldozatára les a bozótban. De soha nem kiszámítható, mechanikus vagy nélkülözi az egyes frázisokhoz szükséges érzelmet.
Ez a sorozat az ideálisnál gyengébb hangzás és az elég jó, de nem ragyogó Kinderszenen ellenére is nélkülözhetetlen mindazoknak, akik már Fischer-rajongók. Akik még nem fedezték fel őt, azoknak kezdésként a BBC Legends CD-je ajánlható, mely jobban hangzik és néhány meglepő előadást is tartalmaz. Előbb vagy utóbb azonban erre is vágynak fognak.
(Lynn René Bayley - Classical Music Reviews - Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 26, csütörtök)

Cím: Encore In Concert

Zeneszerzők: Franz Schubert; Frédéric Chopin; Robert Schumann

Előadó: Fischer Annie (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32750-51

2015. április 13.Hungaroton

Szimfóniák és hegedűverseny 9785-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare: Szimfóniák és hegedűverseny

Joseph Martin Kraus (1756–1792) nem a „svéd Mozart”, Haydn vagy Beethoven, de saját hangvételének jellegzetes vonásai e három szerzővel rokonítják. Németországban született, de karriert Stockholmban, III. Gusztáv udvarában csinált. Minden műfajban alkotott, s bár nem volt olyan termékeny, mint Mozart, mégis jelentősen hozzájárult a hangverseny-repertoár bővítéséhez, melynek itt három példájával találkozunk.

Az itt található két szimfónia 1781-ban és 1782-ben íródott, néhány évvel stockholmi letelepedése után (1778). 1781 júniusában Kraus zárt körben, a királyi család jelenlétében adatta elő Proserpina nevű egyfelvonásos operáját, mely végre felhívta magára a király figyelmét, aki megbízta őt egy opera komponálásával az épülő új operaház megnyitójára. A megbízásból számtalan ok miatt soha nem lett előadás a király, a zeneszerző vagy akár a szövegkönyvíró életében. Kraus vigaszdíja egy hosszú európai utazás lett, hogy megismerkedjen a zenei újdonságokkal. Az út során találkozott Gluckkal, Haydnnal (és minden valószínűség szerint Mozarttal is). Hegedűversenyét (VB 151), melyet eredetileg 1777-ben, Svédországba történő kivándorlása előtt írt, 1783-ban Bécsben dolgozta át.

Mindhárom művet fuvolákra, kürtökre, vonósokra és csembalóra hangszerelte, melyekhez a Capella Savaria a basszus alátámasztására fagottot is társít. Mindkét szimfóniának és a concertónak is külön csellószólama van, mely csak később vált általánossá a zenekari partitúrákban. A C-dúr szimfónia rövid, alig 12 perc tartamú mű; legkidolgozottabb része az első tétel. Akár nyitány is lehetne. A cisz-moll szimfónia anyaga azonban terjedelmesebb. Négy tétele, mely nyilvánvalóan az akkor új Sturm und Drang stílusban íródott – melyet mi Mannheimmel azonosítunk –, szerintem nem véletlenül Beethovenre mutat előre. A hegedűverseny viszont inkább Mozart, mint Haydn módjára fogant, de annak is megvan a maga gyönyörűsége, különösen a második tétel kecses dallamában. Kalló csodálatos, alsó regiszterrel rendelkező hegedűhangját (mely fontos ebben a concertóban) jóval a zenekar előtt vették fel.

McGegan A=430-ben állapította meg a zenekar hangmagasságát, ami megfelelően hangzik. Ez nem az a hangzás, amitől a festék is lepattog a falról. Kollégája, a VB-számos Bertil van Boer szerint e darabok hangszerelése inkább kamara-előadást, semmint nagyobb hangversenyt kíván, s erre a Capella Savaria alkalmas méretű. Élveztem ezeket az előadásokat. Tempójuk eleven, de nem túlhajszolt. Ennek előrebocsátásával sem szeretném nélkülözni e szimfóniák friss előadását Petter Sundkvist vezényletével modern hangszereken és kissé szélesebb sávon (Naxos). Mellékes javításként megadom a javított VB-számokat a tematikus katalógus második kiadásából: ez azonban csak a C-dúr szimfóniát érinti. (Alan Swanson - Classical Reviews - Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 22., vasárnap)

Cím: Szimfóniák és hegedűverseny

Zeneszerző: Joseph Martin Kraus

Előadók: Kalló Zsolt (szóló) és a Capella Savaria, vezényli Nicholas McGegan

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32733

2015. április 13.Hungaroton

Végh: String Quartets 9770-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare: Végh: Vonósnégyesek

Végh János (1845–1918) kiváló magyar zeneszerző és zenepedagógus volt. Kompozíciói között egy Hubay Jenő által előadott hegedűszonáta, két szimfónia, egy mise, zongora-muzsika, dalciklusok és számos egyéb mű található. Emlékének fennmaradása Liszttel való szoros kapcsolatának valamint a Dante Szimfónia és más zongorára, négy kézre és két zongorára írt Liszt-mű átdolgozásának köszönhető. Végh-műveiből az egyetlen rendelkezésre álló felvételt Leslie Howard készítette Liszt zongoramuzsikája teljes sorozatának 35. kötetében; a Valse de concert Végh Suite en forme de valse című, zongorára négy kézre komponált művén alapul.

A különös CD, mely Végh három átlag-hosszúságú vonósnégyesének első felvétele, bizonyos fokig beugratásnak tűnik. A kísérőfüzetből csak azt tudjuk meg, hogy „ifjabb Végh János kéziratban maradt három vonósnégyesének a felkutatása a korhű hangszereken játszó Authentic Quartet érdeklődését és ügyszeretetét dicséri, mely megalakulása óta gyakran örvendezteti meg a zenekedvelőket 18-19. századi közép-európai és magyar zenei ritkaságok megszólaltatásával.” Az előadók reklámozása az általuk játszott ismeretlen zenéről szóló információ helyett nem teljesen félrevezető (szemben Monty Python magyar kifejezés-gyűjteményével), de megválaszolatlanul hagyja a két alapvető kérdést, mely bárkiben felmerül, aki a CD-t kézbe veszi: mikor íródtak ezek a darabok és miért játssza őket a szórakoztató elnevezésű Authentic Quartet A=430-ra hangolt hangszereken, hozzávetőleg a historikus gyakorlat stílusában? (Azt sem sikerült megtudnom – és ez az én, triviálisabb kérdésem – hogy Végh János rokona-e a nagy hegedűs/karmester Végh Sándornak).

Végh meglehetősen hatásos kvartett-írásmódja jó dallam-készségű és hangszerelésben és formában jártas zeneszerzőről tesz tanúbizonyságot. Zenéje konzervatívabb és kevésbé kromatikus, mint Liszté vagy Wagneré; inkább Schumann vagy Dvořák kevésbé intenzív oldalához hasonlítható, de egyedi zamata van. A mód, ahogy a komoly, introspektív lassú tételeket tetszőlegesen felszabadult tánctételek és zseniális nyitó Allegrók követik – itt-ott Tarantella fináléval – a kvartetteket inkább divertimentóként vagy zsáner-darabokként tűnteti fel, mint egységes, négytételes, a klasszikus modellt követő kompozícióként.

Aztán ott az F-dúr kvartett második, „Serenatina” nevű tétele, a spiccesen dülöngélő kávéházi zene kirobbanóan jókedvű, általános tetszésre számot tartó darabja, melyet minden vonósnégyesnek ráadásként kellene játszania. Ez a legjobb az összes tétel közül az Authentic Quartet előadásában. Olyan benyomást kelt, mintha egy későbbi zeneszerző, mégpedig Fritz Kreisler műve lenne, s ez a tény más fénybe állítja Végh állítólagos komolyságát a kvartett többi tételében. Fokozza a korong zenei humorát a g-moll kvartett második, Presto feliratú tételének, egy élvezetes, bolondos hangzású néptáncnak a váratlan újbóli megjelenése kissé kibővített formában a D-dúr kvartett Vivace tételeként.

Rejtély, hogy miért játssza az Authentic Quartet Végh vonósnégyeseit „régi zenei” hangolással és előadói gyakorlattal. Gyanítom azért, mert ez a játékstílusuk függetlenül attól, hogy a repertoár dúsabb hangzást és romantikus hozzáállást kívánna. Bár e zenét magától értetődő beleérzéssel és lendülettel játsszák, nem keltették első osztályú vonósnégyes benyomását. Mindhárom kvartettben vannak olyan szakaszok, ahol az intonáció minden hangszer számára igazi problémát jelent – például a szólóhegedűnél a D-dúr kvartett kezdetén – vagy olyan szakaszokban, ahol mind a négy hangszer hangosabb dinamikával játszik, néha úgy tűnik, mintha nem választották meg a hangolást, amitől a textúra túl tömörré válik. Rejtélyes korong, de Végh vonósnégyesei megérdemlik a felfedezést.
(Paul Orgel - Classical Reviews - Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 1., vasárnap)

Cím: Végh János: Vonósnégyesek

Zeneszerző: Végh János

Előadók: Authentic Quartet - korhű hangszereken

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32726

2015. április 13.Hungaroton

Bartók Új sorozat: Sonatas for Violin & Piano Nos 1, 2 - Sonata for Solo Violin 8580-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare: Bartók Új Sorozat

A Hungaroton Bartók Új Sorozatának, mely a zeneszerző műveit (zongoramuzsikáját és néhány kórusművét) 31 CD-én és SACD-én fogja bemutatni, ez a 15. darabja. Bartók Béla műveinek 1970-es teljes Hungaroton kiadása 29 CD-ből állt; most talán néhány kevésbé ismert mű is szerepel. A sorozat 2006-ban, Bartók halálának 125. évfordulóján indult és a tervek szerint 2011-re kellett volna befejeződnie, de mindmáig csak a korongok mintegy fele jelent meg. Kocsis Zoltán a Hungaroton egyszemélyes zenekara; nemcsak a zongoraműveket és a zongorás kamarazenét játssza, de majdnem mindent maga is vezényel. Kivéve, amikor a zongoraversenyekben a hangszer előtt ül.

Kelemen Barnabás majdnem ennyire jelen van mindenütt: ő játssza Bartók concertóit és szonátáit is. A Fanfare 34:5 számában Barry Brenesal dicsérte az előadásában megszólaló II. hegedűversenyt, mely majdnem olyan kiváló, mint a Székely/Mengelberg-féle; a 28:4 számban pedig Jerry Dubins áradozott Kelemen produkciójáról a Brahms-szonátákban (Vásáry Tamással). Kelemen és Kocsis az I. szonáta Allegro appassionatóját csaknem őrült intenzitással szólaltatja meg, kifacsarva belőle mindent az utolsó cseppig. A lehető legszorosabb a kapcsolat köztük: olyanok, mint egy négykezes lény. Kelemen technikája ragyogó: mélyre ás és a magasba repül minden cincogás nélkül, és mindhárom tétel gyöngéd pillanataira lágy, selymes angriffet talál. Pompás pianissimói soha nem remegnek, nem csuklanak meg. Kocsis is lubickol és tündököl.

A korábbi Bartók-összkiadás, mely a duo-szonáták két, számomra legkedvesebb előadását tartalmazza, hasznos összehasonlításul szolgál. Szeretem Kremer szabad, világos hangját és nyíltszívű játékát, melyet Smirnov hűségesen támogat, és a felvétel rokonszenvesen élénk hangzását (mely szokatlan abban a sorozatban). Számos összehasonlítás után azonban a régi előadások egy picit felületesnek tűnnek; hangszínük és élénkségük inkább külsődleges, mint belülről jövő. Nem állítom, hogy az új előadások jobban tetszenek, mint Kremeré, de talán jobban megfelelnek Bartók szándékának: föld-közelibbek és jobban összhangban vannak nem csak a zenei frázisokkal és az előadó virtuozitásával, hanem a népi elemekkel is, mely a zeneszerző valamennyi művét átjárják. Emlékeztetnek az eredeti hengeres felvételekre (a 44 duóhoz mellékelve), melyekről a korábbi számunkban tudósítottam.

Az új Hungaroton felvétel CD-jéből hiányzik az 1972-es felvétel csillogása, de SACD-rétege azonos vele; a hegedű életre kel és a zongora majdnem túl visszhangos. Számomra megmagyarázhatatlan okból, a surround sound mindkét hangszeren mindkét világ legjobbikát nyújtja.

A szólószonáta befejezése után Bartók találkozott Menuhinnal, hogy megvitassa vele a vonóvezetést, az ujjrendet és a finálé játszhatóságát. A zeneszerző egy félhangos változatot is készített arra az esetre, ha az eredeti negyedhangos verzió túl nehéznek bizonyulna, de ebben nem jutottak egyességre Bartók halála előtt. A szonáta kiadására Menuhin közreadásában került sor, a kevésbé nehéz alternatívával. Bartók Péter, a zeneszerző fia 1994-ben újra kiadta Menuhin változatát, de visszaállította a negyedhangokat. Ezt a kottát használja Kelemen, aki bagatellizálja a mű virtuóz jellegét, mely igazi zenei virtuozitás. A kezdő Chaconne nyugodt és méltóságteljes, a fúga gazdag és világos. Az Adagio gyászosan éneklő, míg a Presto finale színtiszta falusi tánc; negyedhangos nehézségei alig észlelhetők. Nem mintha Kelemen játékában könnyűnek tűnnének. A technikai kivitelezés alig érezhető; a szonáta most csupán zene és nem az eladó számára kihívást jelentő kötelező darab többé. Bizonyára ezt akarta a zeneszerző hallani.
A duo-szonáták itt hallható előadása olyan csodálatos, amilyet csak hallhat az ember. A szólószonátáé azonban minden összehasonlítást felülmúl.
(James H. North - Classical Reviews - Composers & Works, Fanfare Magazine, 2015. február 8, vasárnap)

Cím: Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta - Szonáta hegedűre

Zeneszerző: Bartók Béla

Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HSACD 32515

2015. április 13.Hungaroton

Hegedűversenyek 9801-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare: J. S. Bach: Hegedűversenyek

A Capella Savaria CD-műsorában a koncertmester Kalló Zsolt Bach két hegedűversenye mellé (a-moll és E-dúr) beemel két saját hegedűverseny-átiratot is (d-moll és g-moll), noha a CD-mellékletből nem derül ki egyértelműen, hogy melyiket szánta a lemez gerincének. A Capella Savaria, amely a CD-borító szerint Magyarország első, korhű hangszereken játszó kamarazenekara, az első hegedűverseny nyitótételét rendkívül energikusan adja elő, mindezt illő mértékkel. A hegedűjáték szépen belesimul a zenekari tuttiba, csak időnként döbbenünk rá, hogy szólóhangszert hallunk. Míg a hegedűjáték vitalitásában emlékeztet Isaac Stern stílusára, a hegedű kicsit fanyar, mégis feszes játékmódja a zenekar e felvételét egészen egyedivé teszi. A hegedűszóló a versenymű Andante tételében kerül előtérbe, (amely Tamás Katalin CD-kísérő szövege szerint a ritornello és passacaglia keveréke) noha a continuo is végig fontos szerepet játszik. (Kalló átiratában kíséretként a csembaló mellett egy archlute (lant) és egy fagott is szerepel.) A hegedűszóló szinte végig uralja a zárótételt is lendületes, egyben elegáns előadásmóddal.

A zenekar és a szólista is elragadó lendülettel játssza a második hegedűverseny első tételét, de akárcsak az előző Bach-műben, a gyors tempó itt sem jelent kihívást sem a szerző sem a hallgatóság számára; az átvezető kadencia pedig tömörsége ellenére is szívbemarkoló. S ha azt gondolnánk, hogy mind ez nem fokozható, tévedünk: Kalló szenvedélyes, szinte énekhangot idéző hegedűjátéka még rátesz egy lapáttal. A zenekar, és a szólista sem veszi túl érzelgősre a lassú tételt, és a zárótétel elevensége sem kizárólag a gyors tempónak tudható be.

Az átiratban előadott d-moll hegedűverseny első tételét a zenekar ugyancsak élénk tempóban kezdi (Tamás itt Vivaldi egyik hegedűversenyének, az RV 208 számú “Nagy Mogul” című művének Bachra gyakorolt hatását véli felfedezni). Mindenesetre Kalló ebben a tételben csillogtatja meg leginkább virtuozitását, itt ismerhetjük meg legjobban játékának rendkívül változatos kelléktárát. A második tétel (egy újabb passacaglia) szintén hatékonyan ötvözi a szólót a zenekarral, mindezt nemcsak szembetűnő intenzitással, de kellő derűvel is egyben. A finálé vidám témája szinte ragályosan fülbemászó; Kalló pedig újra megcsillogtatja bravúros technikáját.

A g-moll hegedűverseny átiratát Kalló a BWV 1056 számú f-moll csembalókoncert alapján készítette, melynek nyitótétele kevésbé extrovertált mint a programban szereplő többi tétel. A középső, lassú tételt, amely Tamás feltételezése szerint egy korábbi oboaverseny egyik tétele is lehet, Kalló könnyeden, néhol már-már ernyedten játssza a pizzicato kíséret mellett, végül aztán a zenekar a zárótételben beindítja a rakétákat.

Azok, akik ugyanezekre a művekre kíváncsiak korhű hangszereken, feltehetik Amandine Beyer és a Gli Incogniti lemezét (Zig Zag 70501; a művet a Fanfare 31:6-os számában „melegen” ajánlottam), illetve meghallgathatják Monica Hugget és a Sonnerie felvételét (Gaudeamus 356, melyet „szívből” javasoltam a Fanfare 30:6 számában). Kalló káprázatosan vibráló zenei egyénisége a Capella Savaria Bach-lemezének minden egyes hegedűversenyében megmutatkozik, s ez nemcsak adrenalin-pumpáló életerőt sugárzó előadásmódjában, hanem felfedező erejű kreativitásában is kifejezést nyer. A Capella Savaria legfőbb erénye ezen a lemezen az, hogy nem holmi bágyadt régizenész-módra játszanak, s nem az áhítat patika-mérlegén adagolják a zenét. A kristálytiszta hangminőségben felcsendülő élénk muzsika még azok számára is ajánlott, akik nem kedvelik a korhű hangszeres felvételeket.

Ezen a lemezen márpedig a történelem a lehető legszebb módon elevenedik meg előttünk, úgyhogy aki csak tudja, azonnal vegye meg! (Robert Maxham)

Cím: Hegedűversenyek

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Kalló Zsolt és a Capella Savaria

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32749

2015. április 08.Hungaroton

Operaáriák 9794-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

IRR: Operaáriák

A Hungaroton CD-jén az Armel Operaverseny és Fesztivál két díjnyertese került össze, bár a duettekhez képest nem eléggé „össze”. A 2012-es verseny legjobb női énekeséül Victoria Markaryan grúz szopránt, férfi megfelelőjeként Philippe Brocard francia baritont ítélték. A választott áriák némelyike elcsépelt. Ilyen például a ‘Caro nome’, ‘O mio babbino caro’ és a ‘Largo al factotum’. Markaryan Amina ‘Ah! non giunge’ dalát (Az alvajáró) ragyogó tónussal és elevenen szólaltatja meg; az előtte elhangzó szépen frazírozott ‘Ah! non credeában’ egy pici sóvárgás, sőt szomorúság is rejlik a hangjában. A ‘Ruhe sanft’-ban (Zaïde) szépen valósítja meg a felfelé ugrásokat, Saint-Saëns Parysatisának ‘Le rossignol et la rose’ sorát pedig finoman írja körül. Említetlenül hagyott számai a ‘Qel guardo’ (Don Pasquale) és a ‘Je veux vivre’ (Roméo et Juliette). A trillákban nem igazán jó.

Brocard a megszólaltatott három Mozart darabba lendületet visz: Papagenóként például könnyed hangindítással; Nilakantha ‘Lakmé, ton doux regard’-jában enyhe legató-használattal, míg a Puritánok ‘Ah! per sempre’-jében mindkettőről és lekerekített hangzásról tesz tanúbizonyságot.
Lescaut ‘Ah, quoi bon I’économie’ -jának megformálását (Manon) koncentrált könnyedség jellemzi, mely nagyon vonzó számomra. Brocard hangszíne inkább teljes bariton, mint bariton-martin vagy basszbariton. A ‘Largo al factotum’ árián senki tényleges éneklési képességét nem óhajtom lemérni, bár túlzás nélkül interpretálja. Brocard méltón egészíti ki a francia baritonénekesek nem túl széles körét.
A Szegedi Szimfonikus Zenekart Gyüdi Sándor vezényli.

Cím: Operaáriák

Zeneszerzők: Wolfgang Amadeus Mozart, Vincenzo Bellini, Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti, Giuseppe Verdi, Giacomo Puccini, Jules Massenet, Camille Saint-Saëns, Léo Delibes, Charles Gounod

Előadók: Victoria Markaryan (szoprán), Philippe Brocard (bariton), Szegedi Szimfonikus Zenekar, vezényel Gyüdi Sándor

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32739

2015. április 01.Hungaroton

Hegedűversenyek 9801-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: J. S. Bach: Hegedűversenyek

Az 1981-ben alakult Capella Savaria nem csak Magyarország, hanem talán egész Kelet-Európa első régi zenei együtteseként szerzett elismerést magának. Lemezre vett repertoárjuk általában a fősodrású barokk zenét járja körül, így nyilván kellemes változást jelentett számukra, amikor a stúdióban Bach szólóhegedűre írt versenyműveinek társaságában találták magukat.
Figyeljünk a “szóló” szóra. Nem a szokásos két szóló-koncertós kínálatról van szó a mindig-ragyogó d-moll kettősversennyel. Itt a várakozásnak megfelelően az e-moll és az a-moll, valamint két rekonstruált versenymű szerepel, melyekről az a vélekedés járta, hogy eredetileg hegedűre íródtak, de csak későbbi csembaló concerto-változatokban (d-moll illetve f-moll-ban) maradtak fenn. Mindkettőt korábban is számtalanszor lemezre vették, de szerintem ez az egyedi párosítás kevésébé szokásos.
Előadásukkal kapcsolatban az első benyomás a tiszta és kidolgozott hangzás, melyet a játékosok energikussága segít.
Egy idő után azonban kicsit nyomasztóvá válik, mivel a szólista meglehetősen közel, a csembaló és a kettős nyakú basszuslant pedig kicsit túl hangsúlyosan van jelen az egyensúlyban. Mi több, Kalló Zsolt szólóhegedűjének közvetlensége nem mindig válik javára: bár játékát élénkség és gyorsaság jellemzi, helyenként nélkülözi a kecsességet és az intonációs pontosságot, s a d-moll concerto kezdő ütemeit kicsit cincogva szólaltatja meg.
Az a-moll concerto néhány váratlan, de eleven legatóján kívül nincsenek előadói díszítések; sok tempót viszont feszesnek, sőt néha elsietettnek találtam. Az utolsó tételekben azonban jól eltalálja Kalló, ahol erőteljesen örömteli tánc érzetét kelti. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a lemez a nagyon ajánlott kategóriába kerüljön.
(Lindsay Kemp)

Cím: Hegedűversenyek

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Kalló Zsolt és a Capella Savaria

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32749

2015. április 01.Hungaroton

Csellóversenyek 9786-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Fanfare Magazin: Moór: Csellóversenyek

Hihetetlen! Nemrégiben, a 37:5 számban, egy szerintem teljesen valószerűtlen mű, Moór Emánuel (1865–1931) romantikus kétcsellós versenyművének recenzióját tettem közzé. A recenziót a hitetlenkedés kifejezésével kezdtem; a látszólag lehetetlen ötlet láttán így kiáltottam fel: “ki gondolta volna!”. Bármennyire újdonságnak számít is, Moór kettős csellóversenye figyelemreméltóan szép műnek bizonyult. Valójában mindaz, amit ettől a viszonylag ismeretlen magyar zsidó zeneszerzőtől hallottam — valljuk be, nem sokat — tökéletesen meggyőzött arról, hogy itt kincs van elásva és vár feltárásra.

Nem is olyan rég Moór Emánuel neve még nem mondott nekem semmit. A zeneszerző csak 2008-ban került érdeklődésem látóterébe: a Cello Classics egy lemezén két csellószonátája található. Azonnal megragadott, olyannyira, hogy a CD felkerült a 2008-as kívánság-listámra. Azóta Moórtól alig jelent meg lemezen valami, eltekintve a fent említett két-csellós versenyműtől, melyet a 37:5 számban ismertettem. Így annál inkább meglepett, amikor megérkezett a Hungaroton új CD-je a komponista zenéjével, ami ráadásul annak a darabnak egy további felvételét tartalmazza. Ezt egészíti ki Moór félig „normális” cselló-versenye: a normális rész az, hogy egyetlen csellóra íródott szólószerepben, a nem-annyira-normális fele pedig, hogy a meglehetősen szokatlan cisz-moll hangnemben van, mely jórészt kizárja a cselló három üres húrjának, a C, G és D-nek a használatát. Mindazonáltal a mű gyönyörűség, hozza mindazt, amit Moór zenéjével való korábbi találkozásaim alapján reméltem és vártam.
Csakúgy, mint a kétcsellós versenymű, a szólókoncert is négytételes. Largóval kezdődik, melyben a csellistának zenekari kísérettel kell eljátszania néhány remekül hangzó, cadenza-szerű szakaszt; a tétel azonban hamarosan egy szívbemarkoló, lüktető melódiába megy át, emlékeztetve kicsit Bruch Kol Nidréjére. De a melankolikus hangulat nem tart soká; virtuóz ragyogás váltja fel, mely ma bizonyos fokig Dvořák h-moll csellókoncertjére emlékeztet bennünket. A rövid scherzo-szerű Presto tétel teli van lendülettel, míg az azt követő pompás Adagio megindító, fájdalmas romantikus idill, s a fináléban egyfajta nyers katonai ritmusmotívum váltakozik lágyabb színű lírai szakaszokkal.

A tényből, hogy Moór cisz-moll concertója technikailag annyira ijesztőnek tűnik — először is a sok kettősfogás gyors tempóban —, logikusan arra következtethetnénk, hogy a zeneszerző a cselló Paganinije volt, ami nem igaz. Fő hangszere az orgona és a zongora volt. Majdnem azt mondhatnánk, hogy Moór — legalábbis az a kis rész, amit a zenéjéből tudunk — Pablo Casals kreatúrája volt. A híres csellista hallotta Moór néhány kompozícióját, összebarátkozott vele, bátorította őt, és zsenivé kiáltotta ki. Moór csellóművei, melyeket Casals hallhatott, az 1906-os szólókoncert és az 1908-as kétcsellós versenymű előtt keletkeztek és valószínűleg három szonátát csellóra és zongorára valamint az op. 61-es első, E-dúr concertót foglalták magukba, melyek mindegyikét a kor ünnepelt csellistái adták elő, többek között Alfred Piatti és Popper Dávid. Érdemes megjegyezni ezt a tényt, hisz Moór Casals megjelenése előtt sem volt jelentéktelen figura, de Casals annyira fontos ösztönzést jelentett a kreativitására, hogy a Casalsnak dedikált és általa bemutatott cisz-moll koncertet számos csellót foglalkoztató mű követte, melyek többségét ugyancsak Casals mutatta be.

Csak akkor jöttem rá, mennyire elfeledett és mellőzött szerző Moór, amikor mélyebben beleástam magam műveinek jegyzékébe. Alig tucatnyi CD szerepel benne, s legtöbbjük csak felületesen ismeri a zeneszerző csellódarabjait. Komponista-termésének teljes jegyzéke viszont, melyet az emanuel-und-henrik-moor-stiftung.de/Emanuel/works alatt találtam, 151 opusszámmal ellátott és további 69 opusszám nélküli művét tartalmazza. Nagy részük kéziratban maradt fenn, soha nem került kiadásra. Különösen megdöbbentő, hogy semmiképp nem jelentéktelen darabokról van szó: egy tucat szimfónia, concertók zongorára, hegedűre, zongorára és hegedűre, hegedűre, csellóra és zongorára (melyet Cortot, Thibaud és Casals mutatott be), vonósnégyesre és zenekarra, zongorás triók, zongorás kvartettek, misék énekszólistákra, kórusra és zenekarra, dalok és nyolc opera.
Ha az ember meghallgatja az ezen a korongon található két versenyművet, rájön, hogy Moór alapvetően szimfóniaszerző. A szélesen felrakott zenekari összeállítás valamiképp Brahmshoz és Dvořákhoz hasonló. Merész, sodró lendületű, nagyszerű hangszeres részletekkel teli zene ez; a nagyformák kezelésében biztos kézről árulkodik. Úgy érzem, hogy ha Moór szimfóniái ismertségre tennének szert, szimfonikus zeneszerzőként Dvořákkal egy szinten tartanák számon. CPO, Naxos, Toccata, hol vagytok? Ideje lenne Moórt választani.

Ez a kiadás minden vonatkozásban előnyben részesítendő a kétcsellós versenymű Qin Li-Wei és Sebastian Comberti csellistákkal készített felvételével szemben, melyet a Cello Classics 37:5-es számában ismertettem. Azon a felvételen Moór Brahms Kettősversenye gyenge felvételének társaságában jelenik meg Qian Zhou hegedűs közreműködésével. A végén ugyan ajánlottam a korongot, de csak Moór műve miatt, melyet korábban legjobb tudásom szerint nem vettek lemezre. Szabó Péter és Ildikó csellisták technikailag messze jártasabbak és kulturálisan ráhangoltak erre a zenére; s ami legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, hogy Hamar Zsolt karmester teljes mértékben érti e kották szimfonikus jellegét és a magyar Miskolci Szimfonikus Zenekart vibráló, eleven előadásokban dirigálja.

Magától értetődik, hogy e lemez őszintén ajánlható, de az is komolyan ajánlható, hogy valamelyik vállalkozó kedvű lemezcég valóban álljon neki és kezdje el lemezre venni Emanuel Moór műveit, mert megjósolhatom, hogy ő lesz a következő nagy dobás és pénzt csinálhat belőle bárki, aki először kerül oda.
(Jerry Dubins, Fanfare Magazine 38:3-as (2015 január/februári) száma)

Cím: Csellóversenyek

Zeneszerző: Moór Emanuel

Előadók: Szabó Péter (cselló), Szabó Ildikó (cselló), Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Hamar Zsolt

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32728

2015. január 28.Hungaroton

Fischer Annie: The Essential Collection 9793-200px
2 199 Ft 2 399 Ft A teljes album ára

Fono Forum: The Essential Collection

A Hungaroton a nagyszerű zongoraművésznő (1914-1995) születésének századik évfordulójára adja ki ezt a válogatást a művésznő több mint hét évtizedes karrierjének legjelentősebb felvételeiből. Beethoven zongoraművei mindig is központi szerepet játszottak repertoárjában. Így 1977-ben (a Beethoven-évben) a Zeneakadémián előadta a nagy zeneszerző mind a 32 szonátáját, mégpedig rendkívüli fizikai és mentális teljesítményt nyújtva röviddel egymás után kétszer is: délelőtt fiatalokból álló közönségnek, majd esti koncerten. Amikor pedig „végzett” a koncertekkel, az összes szonátát felvették vele hanglemezre.

Mikrofonbetegségtől gyötörve

Fischer Annie ugyanakkor nem szerette a hangfelvételeket, szinte elviselhetetlen volt számára a gondolat, hogy a spontán ihletettség megnyilvánulásait „örök időkre” rögzítsék a hanghordozón. Férje, a zenetörténész Tóth Aladár mindig kinevette „mikrofonbetegsége” miatt. A művésznő a szonáták e legendás felvételének kiadását sem engedélyezte életében, a Hungaroton csak 1996-ban jelentethette meg. Koncertjein mindig fontos szerepet kaptak Beethoven szonátái, azonban soha nem a jelentős és népszerű darabokra helyezte a hangsúlyt. Így a Beethoven által is nagyra tartott Fisz-dúr szonáta (Op. 78) csak ritkán hallható koncerttermekben.

Cím: The Essential Collection

Zeneszerzők: Liszt Ferenc, Ludwig van Beethoven, Wolfgang Amadeus Mozart

Előadók: Fischer Annie (zongora), a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Lukács Ervin (5)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32730

2015. január 12.Hungaroton

Orgonaművek 9788-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: Johann Sebastian Bach: Orgonaművek

Ez a II/20-as orgona modern hangszer, mely az 1770 körül épített első hangszeren alapul. Szépen és világosan szól ebben a (rövid) programban: B-moll és G-dúr Prelúdium & Fúga (BWV 544 és 541), O Mensch, bewein (622), Esz-dúr Triószonáta (525) és Passacaglia (582). Biztos kezű játék ‘korrekt’ artikulációval, mely a legato és a staccato között váltakozik; a tempók némileg konzervatívok. A H-moll Prelúdiumból és a Passacagliából hiányzik a feszültség és az előrevivő mozgás; ez utóbbi kellemesen regisztrált, de kevés utalást tartalmaz a szimmetrikus struktúrára.
A lehetséges drámai pillanatokat kevéssé hatásosan aknázza ki.
(David Ponsford)

Cím: Johann Sebastian Bach: Orgonaművek

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Teleki Miklós (orgona)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32735

2014. november 27.Hungaroton

A holtak szigete - Szimfonikus táncok - Vocalise 9787-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: Rachmanyinov: A holtak szigete – Szimfonikus táncok

Rachmanyinovnak ezek a kedvelt művei inkább használható, semmint lebilincselő előadásban szólalnak meg; mind A holtak szigete, mind a Szimfonikus táncok sokkal több nüanszot és világosabb tempójelzést kíván.

Cím: Rachmaninov: A holtak szigete - Szimfonikus táncok

Zeneszerző: Szergej Rachmanyinov

Előadók: Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Kovács László

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32735

2014. november 27.Hungaroton

Hegedűversenyek 9801-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Élet és Irodalom: Népszerű vizeken

Az idén harmincnegyedik éve működő, szombathelyi székhelyű Capella Savaria, Magyarország leghosszabb ideje fennálló historikus régizenei együttese a közelmúltban dinamikusan gyarapította amúgy is impozáns diszkográfiáját. Az együttes hőskorának meghatározó karmestere, Nicholas McGegan vezényletével készítették el két esztendeje Mendelssohn-lemezüket a Hegedűverseny és az Olasz szimfónia egy-egy kevéssé ismert változatából; megjelent a Capella előadásában Vivaldi Négy évszakja; napvilágot látott egy karácsonyi lemez olyan slágerekkel, mint Corelli Karácsonyi concerto grossója (op. 6, no. 6, g-moll), Pachelbel D-dúr kánonja, a Boldog lelkek tánca Gluck Orfeuszából, a Pifa Händel Messiásából, az Air Bach D-dúr szvitjéből és a híres Jesu bleibet meine Freude korál a 147. kantátából (Herz und Mund und Tat und Leben). Igaz, hogy az említetteket egy ritkaságokból álló CD követte Joseph Martin Kraus („a svéd Mozart”) két szimfóniájával és egy hegedűversenyével, a folytatás azonban, melyről e cikkben szó lesz – Bach hegedűversenyeinek felvétele –, mégis azt a tendenciát látszik erősíteni, amelyet az eddigiek sugallnak: az utóbbi idők Capella Savaria-lemezei műsorukkal mintha erőteljes lépést tennének a jól ismert, népszerű darabok, a törzsrepertoár felé.

Mindez örömmel helyeselhető: fontos és elismerésre méltó, ha egy korhű régizenei előadásokat létrehozó műhely sok éven át játszik különféle ritkaságokat, felfedezve és felfedeztetve a zenehallgatókkal a zenetörténet elhanyagolt értékeit (ebből a munkából a Capella Savaria évtizedeken át derekasan kivette a részét), ám épp olyan fontos, hogy az előadók a legnagyobb mesterek legnagyobb művein is lemérjék tudásukat és rátermettségüket. És persze ne feledkezzünk meg a közönségről: amennyire szereti a kuriózumokat, épp olyan szívesen fogadja saját legkedvesebb hazai együtteseinek egyikétől azokat a zenetörténeti slágereket is, amelyeket egyébiránt főként a nagy külföldi zenekaroktól és szólistáktól van módja meghallgatni.

Mikor veheti a bátorságot egy régizenei együttes, hogy a legnagyobb mesterek legnagyobb műveit tűzze műsorra – azokat tehát, amelyek előadásakor veszélyesen megnő az összehasonlításra kínálkozó más interpretációk (köztük az etalonnak számító leghíresebb, legsikeresebb felvételek) száma? Nyilvánvalóan akkor, ha elég érettnek érzi magát a megmérettetéshez; ha úgy gondolja, eleget tud már ahhoz, hogy ezen a kockázatosabb terepen is kiálljon a nyilvánosság elé. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a Capella Savariát a mögötte álló három és fél évtized munkája feljogosítja és alkalmassá teszi erre. A felsorolt felvételeket mind ismerem, valamennyiről írtam recenziót, és állíthatom, az ezeken tapasztalható színvonal egyenletesen magas, indokolttá teszi, hogy az együttes összemérje magát a nemzetközi élvonallal. (Ugyanez örömtelien vonatkozik a hazai régizenei szcéna más meghatározó együtteseire is: világszínvonalú produkciókat hallhatunk az Orfeo Zenekartól vagy a Savaria Barokk Zenekartól éppúgy, mint a sajnos ritkán aktív Concerto Armonicótól – és a lista folytatható. Az utóbbi években ugyanis, minden különösebb felhajtás nélkül áttörés zajlott le a hazai historikus előadópraxisban – érdekes módon szinte egyszerre azzal a másik áttöréssel, amely a kortárs zenei produkciók terén idehaza bekövetkezett.)

A felsorolt lemezeken rendre a Capella Savaria kitűnő művészeti vezetője, Kalló Zsolt játssza a hegedűversenyek szólóit. Ő a protagonistája a négy Bach-concerto lemezének is. A négyből ebben az alakjában csak kettő eredeti: az a-moll hegedűverseny (BWV 1041) és az E-dúr hegedűverseny (BWV 1042). A d-moll concerto (BWV 1052R) és a g-moll concerto (BWV 1056R) Kalló rekonstrukciója – előbbit a d-moll, utóbbit az f-moll csembalóverseny fennmaradt anyagából alkotta meg a zenei „visszakövetkeztetés” módszerével. A rekonstrukciók minőségét jelzi, hogy az a hallgató, aki – tételezzük fel – gyanútlanul hallgatja végig a lemezt, nem tudván arról, hogy így, ebben az alakban nem mind a négy versenymű teljes egészében Bach saját munkája, biztosan nem veszi észre az „idegenkezűséget”.

A Capella Savaria tömör, ugyanakkor áttetsző hangzással, mozgékony ritmussal, hangsúlygazdagon és elemző tagolással játszik – azt talán külön nem is kell mondanom, hogy igényes technikai kidolgozással és tiszta intonációval. Tetszik a nyitótételek energiája és tartása, a finálék sodra s köztük a lassú középtételek súlya, meditatív karaktere, ugyanakkor jellegzetes „menős” tempója. A négy concerto közül három moll darab – de a Capella Savaria tolmácsolásában egészen más az a-moll versenymű gyors tételeinek „fényáteresztő” levegős textúrája és szökellő könnyedsége, mint a d-moll koncert sűrű, sötét tónusa és elszántan előrefúródó lendülete. Kalló Zsolt választékosan és elegánsan hegedül. Virtuozitása ezúttal nem tűnik olyan reprezentatívnak, mint A négy évszak Vivaldi-concertóinak felvételén – de a Bach-tételek nem is ezt igénylik, inkább egy bensőségesebb, elmélyültebb, nem kevésbé energikus közelítésmódot, amely viszont kétségkívül jellemzi a művész zenei magatartását. Vonzó, hogy Kalló nem törekszik lekerekített, mindenáron „szép” hangra, mer karcos lenni, a gyors tételek figuratív szakaszaiban kockázatvállaló és impulzív, a lassú tételek fioritúráit pedig már-már azzal a fajta szabadsággal bontja ki, amelyet a népzenei hegedűsöktől ismerünk. Üdítően friss, felfedezően elfogulatlan olvasat. (Csengery Kristóf)

Cím: Hegedűversenyek

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Kalló Zsolt és a Capella Savaria

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32749

2014. november 27.Hungaroton

J. S. Bach: Csellószvitek 2, 4 és 6 9792-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: Bach: Csellószvitek

... Nehéz hallgatnivaló, de jóval kevésbé frusztráló Rohmann Ditta visszafogott előadása a Hungaroton felvételén. Isabelle Faust nagyszerű Bach szólófelvételeihez hasonlóan (Harmonia Mundi, 6/10, 11/12) Rohmann is fémhúrokat, de barokk vonót használ, mellyel autentikus barokk átláthatóságot és tisztaságot ér el a húrokra gyakorolt túl nagy nyomással óhatatlanul együtt járó veszély nélkül. Rohmann arra is képes, hogy – ahol szükséges – élénk tempókat tartson, a lassú tételekben ugyanakkor széles körű expresszivitást valósítson meg, mely különösen az élénk második szvitben figyelhető meg.

A szvitek szokatlan, de historikusan átgondolt elrendezése a hatodik, legkomplexebb darabbal zárul, melyet Rohmann öthúros cselló piccolón játszik. Ez megtartja az eredeti akkordtextúrákat, az üres húrok elhelyezését és az ebből adódó harmóniai hatást, melyek együttesen kísérteties hangot eredményeznek s e mesterműveknek további arculatot adnak. Ez lezárja azt a programot, melynek eredményeképpen Rohmann két kötetét (az elsőt májusban ismertettük) a „kötelező” címszó alatt helyezhetjük el a polcon.
(Caroline Gill)

Cím: Csellószvitek 2,4 és 6

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Rohmann Ditta (cselló)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32732

2014. november 14.Hungaroton

Csellóversenyek 9786-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: Moór: Csellóversenyek

‘Majdnem teljesen elfeledett’, áll a kísérőfüzetben Emanuel Moórról (1863–1931), csökkentve ezzel azok bűntudatát, akik számára új a neve. Moór cisz-moll csellóversenyét és D-dúr cselló kettősversenyét hallgatva nehéz zenei nyelvét földrajzilag elhelyezni. Talán egy kicsit Brahmszos? Egy színes frázisfordulat, mely keletebbi eredetet sejtet? E művek alapján aligha könyvelhető el mindenestül magyarnak, bár mindkét concerto lassú tétele egy elégikus népi dallam auráját hordozza. Máshol erőteljes romantikus gyökereken nyugvó nemzeti identitása meglehetősen jellegtelen kozmopolitizmusba hígul fel – talán széleskörű európai vándorlásának köszönhetően –, bár utazásai során nem sokat tanulhatott a kreatív fegyelemről vagy egy erős gondolati szál végig viteléről zenéjében.

Pályája a Pablo Casalshoz és Anatolij Brandukovhoz fűződő szoros kapcsolatának köszönhetően sikeresen alakult (utóbbinak írta Rahmanyinov a csellószonátáját). Innen erednek e csellóművek is, bár mindkét versenymű néhány megnyerő momentum ellenére valahol utat téveszt. Ez nem lekicsinylése Szabó Péter és Ildikó nagyszerű teljesítményének a Kettősversenyben és Szabó Péter szólójátékának a cisz-moll műben. Ők, együtt egy jól kiforrt zenekarral félelmetes hidegvérrel érintik meg a zene lírai és atletikus varratait; bár nem valószínű, hogy Moór, aki természeténél fogva láthatólag lobbanékony és nyers volt, rokonszenvvel viseltetett volna bármilyen kritika iránt, mely e versenyműveket egységesebbé tette volna.

Cím: Csellóversenyek

Zeneszerző: Moór Emanuel

Előadók: Szabó Péter (cselló), Szabó Ildikó (cselló), Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Hamar Zsolt

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32728

2014. október 30.Hungaroton

Annie Fischer: The Centennial Collection 9789-200px
6 597 Ft 6 797 Ft A teljes album ára

Gramophone: Fischer Annie centenáriuma

Ha Richter Beethoven-játéka szikár és egyszerű, Fischer Annie-é a drámaiság, öröm és lírai átélés kombinációjára tör. Ebben az évben ünnepeljük születésének 100. évfordulóját, amelyre a Hungaroton egy három CD-ből álló ünnepi „Centenáriumi gyűjteményt” adott ki. Ez tartalmazza a III. Zongoraverseny alapvető 1966-os felvételét, mely nem áll távol a néhány évvel korábban a DG számára egy másik százévessel, Fricsay Ferenccel készített felvételtől – eltekintve attól, hogy a budapesti Szimfonikus Zenekar nem áll teljesen a Bajor Állami Szimfonikus Zenekar szintjén.

Ugyanaz a DG lemez Mozart két rondóját is tartalmazta zenekarral, melyek közül az egyiket, az 1965-ben felvett K. 382-at Fischer itt is, ott is a varázslat és elegancia elegyével játssza. Schubert Szonátáját D 960 (1968) a cizellált Richter tökéletes ellentéteként szenvedéllyel és imponáló lendülettel adja elő (az első tétel ismétlése nélkül), míg Liszt Szonátája (1953) gondosan mérlegelt előadásban szólal meg, s bár erőteljesen indítja útjára, kerüli a féktelen virtuozitást a higgadtabb szinoptikus áttekintés javára. Mozart két zongoraversenye, a K. 466 és a 467-as (mindkettő 1965) a kiegyensúlyozottságot és a ragyogó előadásmódot egyesíti magában, hasonlóan Fischer korábbi Filharmóniai verzióihoz (melyek jelenleg egy EMI Icon dobozban hozzáférhetők), bár a korábbi zenekari kíséretek itt is finomabbak.

Szerepel még a C-dúr Fantázia és Fúga K. 394 fontos előadása és egy további Schubert, az f-moll Impromptu D 935 No. 1, melyben a merészség és a békés zsánerkép érzetének váltogatása közeli névrokonára, Edwin Fischerre emlékeztet. Ragyogó gyűjtemény, értékes kiegészítője Fischer teljes Beethoven szonátái sorozatának.

Cím: The Centennial Collection

Zeneszerzők: Franz Schubert; Liszt Ferenc; Ludwig van Beethoven; Wolfgang Amadeus Mozart

Előadó: Fischer Annie (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 41011

2014. október 27.Hungaroton

Csellóversenyek 9786-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Szabó Ildikó sikerei

A kivételes zenei képességű fiatal csellista, Szabó Ildikó nyerte el a világ egyik legrangosabb csellóversenyének II. díját, Közönségdíját, továbbá 7 különdíjat is. A világ 38 országából 157 fiatal, köztük 8 magyar csellóművész jelentkezett a szeptember 4. és 13. között Budapesten megrendezett Pablo Casals Nemzetközi Gordonkaversenyre. Ildikó számtalan országos és nemzetközi versenyen szerepelt már figyelemre méltó eredményekkel, többek között elnyerte a Kodály Zoltán díjat is a Semmeringben megrendezett Nemzetközi Nyári Fesztiválon. A fiatal művésznő kivételes tehetségéről közelgő szentpétervári, illetve amszterdami fellépésén is megbizonyosodhatnak.

2014. szeptember 22.Hungaroton

Encore - In Concert (Amatőr felvételek) 9795-200px
4 398 Ft 4 598 Ft A teljes album ára

Kalózfelvételből világpremier

(Fischer Annie koncertjeit Dévény Anna éveken keresztül titokban rögzítette)

A száz éve született Fischer Annie-ra emlékezik a Hungaroton. A centenárium alkalmából egy eddig ismeretlen koncerfelvételt is megjelentetett.

Dévény Anna hazánk egyik büszkesége: a világszerte ismert gyógytornász módszere sokaknak a teljes reménytelenségből hozta vissza a mozgás lehetőségét, örömét. A magyar társadalomra azonban más módon is nagy hatást gyakorolt, bár ezt kevesen tudják. Az ötvenes években, gimnazista korában hallotta először Fischer Annie-t zongorázni egy próbán, onnantól minden próbáján és koncertjén igyekezett ott lenni, akár még úgy is, hogy ellógta miatta a matekórát. Ez a rajongás végigkísérte egész életét, olyannyira, hogy 1975-ben különleges indíttatástól vezérelve Nyugatról beszerzett egy professzionálisnak számító stúdiórekordert, amelyet egy “nájlonstanicliba csomagolva, hálós cekkerbe rejtve” csempészett be a koncertekre.

Számos budapesti és több vidéki hangversenyt mentett meg így az utókornak, leginkább a Zeneakadémia orgonaülésének közepéről, bár volt olyan helyzet is, amikor majdnem lebukott. Fischer Annie ugyanis egy időben csak vidéken vállalt koncerteket, és egy ilyen alkalommal Dévény Anna lekéste az utolsó vonatot. Ekkor be kellett kéredzkednie a Fischer Annie-t szállító kocsiba, ő pedig kérés ellenére sem engedte a csomagtartóba tenni a féltve őrzött stúdiórekordert. Dévény Anna elmondta: meggyőződése, hogy ekkor Fischer Annie kimondatlanul is megérezte, mit rejt a hálós cekker, mégsem szólt ellene, és ezzel tulajdonképpen áldását adta a felvételekre. Fischer Annie egyébként sem halmozta el a közönséget lemezekkel, legtöbbször nem engedélyezte hangversenyeinek rögzítését, és a stúdiómunkát sem szerette, az élő előadásban hitt.

A művésznőt szintén személyesen ismerő Mácsai János zenetörténész elmesélte, hogy bár Fischer Annie korlátlan stúdióidőt kapott Aczél Györgytől, hogy rögzíthesse Beethoven összes zongoraszonátáját, később a teljes sorozat megjelenéséhez mégsem járult hozzá, igaz, azt engedélyezte, hogy a halála után kiadhassák.

Most új arculattal ismét megjelent a teljes Beethoven-sorozat, a Hungaroton emellett kiadott egy centenáriumi háromlemezes válogatást is, amelyen a repertoárja legfontosabb darabjai szerepelnek, s ebből négy fontos mű egy önálló albumon külön is megvásárolható. Az igazi kuriózum azonban a Dévény Anna-féle felvételek megjelenése: a sokórás kazettára rögzített anyagból Hollós Máté, a Hungaroton vezérigazgatója válogatott ki hat romantikus művet - Schumann-, Schubert- és Chopin-darabokat -, amelyek egyike sem hozzáférhető eddig kiadott Fischer Annie-lemezen, s ezzel tulajdonképpen az album egyben világpremier. Ezen a dupla CD-n szerepel a művésznő legutolsó, szolnoki koncertjének egyik ráadása is, egy Chopin-ballada. Hollós Máté hangsúlyozta: ha kedvező lesz a lemez nemzetközi fogadtatása, akkor örömmel kiadják a Dévény Anna féle gyűjtemény több koncertfelvételét is. (Kiss Eszter Veronika, Magyar Nemzet, 2014. július 3.)

Cím: Encore In Concert

Zeneszerzők: Franz Schubert; Frédéric Chopin; Robert Schumann

Előadó: Fischer Annie (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32750-51

2014. július 03.Hungaroton

Vivaldi: The Four Seasons 9772-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: Vivaldi: A négy évszak

Azóta, hogy Vivaldi Négy évszakának Erik Bosgraaf-féle furulyaváltozatáról írtunk kritikát a Gramophone hasábjain (Brilliant Classics 4/14), a mű két másik felvétele is napvilágot látott: az egyik modern hangszerelésben, a másik korhű hangszereken megszólaltatva. Lapunk kritikusa, William Yeoman a Gramophone 2011. augusztusi számában ötven különböző Négy évszak-felvételt vett górcső alá, ahol nem is az volt a fő kérdése, hogy melyik lemez milyen, hanem hogy melyikből hányat vásároljunk.

Az új felvételeket általában az teszi érdekessé, hogy milyen történet húzódik meg a háttérben. Az amerikai hegedűművész, Anne Akiko Meyers esetében e felvétel apropóját az adhatta, hogy szerette volna megmutatni a közönségnek, hogyan szól legújabb hangszere, az 1741-ben Guarneri Del Gesu által készített Vieuxtemps mesterhegedű. Ennek a hangszernek az az érdekessége, hogy noha ez a világ egyik legjobbnak ítélt hangszere, eddig még soha senki nem készített hangfelvételt úgy, hogy ezen játszott. A Négy évszak mellett Meyers új CD-jén elhangzik Vivaldi F-dúr, három hegedűre írt versenyműve (RV551), valamint Arvo Pärt 2003-ban hegedűre és zenekarra komponált, mintegy négyperces Passacagliája is. Meyers játéka, akit a felvételen (Nigel Kennedyhez hasonlóan) szintén az English Chamber Orchestra kísér, finom és kiegyensúlyozott. A felvételt a műkedvelők bizonyára a lassú tételekben (ld. főként a Nyár tételben) megnyilvánuló romantikus portamentók miatt fogják kedvelni, míg a vonósok azt az elbűvölően szép, mély hangszínt értékelik majd, amit a művésznő mesterhegedűjéből csalogat elő. S noha újdonságszámba megy, hogy (az eOne hangmérnökeinek köszönhetően) ugyanaz a szólista játssza a hármas hegedűverseny mindegyik szólamát, én bevallom, azért jobban élvezném, ha három különböző muzsikust hallanék, mert élvezhetőbb a hegedűsök összhangra való törekvését figyelemmel követni. A Pärt-mű inkább gyűjtőknek való darab; egzotikus hangvétele miatt többször is meg kell hallgatni, hogy kellően értékelni tudjuk.

A Capella Savaria Négy évszak felvétele, amely mellett a lemezen két Vivaldi-hegedűverseny is hallható, egy másfajta közönségnek szól. Az 1981-ben alapított együttes eddig több, mint 70 felvételt készített. Ez már csak azért sem meglepő, mert a koncertmester és egyben szólista Kalló Zsolt és a zenekar között tapintható a harmónia: a hegedű és a zenekar játéka finoman simul össze és válik külön. Mivel a kamaraegyüttes repertoárjában főleg barokk darabok szerepelnek, a zenészek ügyesen egyensúlyoznak a szóló és a tutti részek között, illetve a szoprán és a basszus motívumai között; itt az eOne felvételén (a Meyers, English Chamber Orchestra felvételén) következetesen a hegedű irányába billen az egyensúly. S ha maga a hangzás nem is annyira csodaszép ezen a Hungaroton CD-n, mint az előző együttes lemezén, mindenképpen stílusosabb, és a zenekar olyan szellemben muzsikál, ahogy azt maga Vivaldi is elképzelhette. (Julie Anne Sadie)

Cím: A négy évszak

Zeneszerző: Antonio Vivaldi

Előadók: Kalló Zsolt (hegedű), Capella Savaria (korhű hangszereken)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32729

2014. augusztus 27.Hungaroton

Encore - In Concert (Amatőr felvételek) 9795-200px
4 398 Ft 4 598 Ft A teljes album ára

Fischer Annie 100

Fischer Annie születésének 100. évfordulóján a Hungaroton négy új kiadványt jelentet meg a kiváló művész méltó ünneplésére. Ezek közül is kiemelkedik az a világpremier dupla album, mely a zongoraművész most felfedezett, ezidáig ismeretlen koncertfelvételeit tartalmazza.

Fischer Annie (1914–1995), a világszerte elismert zongoraművésznő hét évtizeden át volt a magyar zenei előadóművészet meghatározó alakja. Csodagyerekként robbant be a hazai zeneéletbe: alig néhány év tanulás után, 1925-ben, egy zeneakadémiai növendékhangversenyen már Beethoven C-dúr zongoraversenyének második és harmadik tételét szólaltatta meg. Tizennyolc évesen szerzett diplomát a Zeneakadémián Dohnányi Ernő és Székely Arnold növendékeként. 1933 tavaszán elnyerte az első ízben megrendezett budapesti Liszt Zongoraverseny fődíját, s ezzel indult el az igazi nemzetközi karrierje.

Fischer Annie hosszú, termékeny művészi pályáján a csodálatos zenei tehetséghez alapos szakmai felkészültség, mesterségbeli tudás, precizitás és magasrendű előadói intelligencia társult. Fölényesen magabiztos zongoratechnikája ellenére mindenkor kerülte az öncélú
virtuozitást: technikai tudását sokoldalú billentéskultúrával és míves, csiszolt hangzásképpel egészítette ki.

A Hungaroton, a legendás művész magyarországi kiadója a centenáriumi évfordulón négy, megjelenésében is kiemelkedő albummal tiszteleg Fischer Annie emlékének. Olyan kiadványok készültek, melyek a művésznő életútját kevéssé ismerőknek és a legnagyobb rajongóknak is tudnak újdonságot és meglepetést mutatni:

Encore - In Concert

The Essential Collection

The Centennial Collection

The Complete Piano Sonatas of Ludwig van Beethoven

2014. július 02.Hungaroton

Fischer Annie: The Essential Collection 9793-200px
2 199 Ft 2 399 Ft A teljes album ára

A legnépszerűbb Fischer Annie-felvételek egy lemezen

A felvételen négy olyan mű kapott helyet, amely Fischer Annie művészetének nagyon tág horizontjából mutat be egy kivágatot, s ha nem is látszik a teljes panoráma, széles sáv tekinthető meg belőle. Természetesen sok, számára fontos szerző nem szerepelhet e CD-n, például Schubert, Chopin, Schumann, Brahms, Bartók és mások. Azok a művek azonban, amelyek Fischer Annie születésének centenáriumán ismét kiadásra kerülnek, meghatározó darabok voltak pályáján, így méltó módon idézhetjük fel művészetét.

Cím: The Essential Collection

Zeneszerzők: Ludwig van Beethoven, Wolfgang Amadeus Mozart, Liszt Ferenc

Előadó: Fischer Annie, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Lukács Ervin (5)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32730

2014. július 01.Hungaroton

Operaáriák 9794-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Armel Opera Fesztivál 2012: Áriák a Legjobb Előadóktól

A 2008-ban indult Armel Operaverseny és Fesztivál célja a felfedezés: felfedezni új műveket és új módon előadható klasszikusokat. A 2012-es Armel Operafesztivál Szeged Legjobb Női Előadója, Victoria Markaryan és Legjobb Férfi Előadója, Philippe Brocard nyereményeként készült el ez a lemez. A grúz szoprán és a francia bariton kedvenc operaáriáit a Szegedi Szimfonikus Zenekar kíséri Gyüdi Sándor vezényletével.

Cím: Operaáriák

Zeneszerzők: Wolfgang Amadeus Mozart, Vincenzo Bellini, Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti, Giuseppe Verdi, Giacomo Puccini, Jules Massenet, Camille Saint-Saëns, Léo Delibes, Charles Gounod

Előadók: Victoria Markaryan (szoprán), Philippe Brocard (bariton), Szegedi Szimfonikus Zenekar, vezényel Gyüdi Sándor

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32739

2014. június 24.Hungaroton

J. S. Bach: Csellószvitek 2, 4 és 6 9792-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! J. S. Bach: Csellószvitek 2, 4 és 6

A Johann Sebastian Bach csellószvitjeit bemutató sorozatunk második lemezén a 2., 4. és 6. szvitek hangzanak fel, a zenei folyamat dramaturgiája miatt 4. Esz-dúr – 2. d-moll – 6. D-dúr sorrendben. A lemez nyitó darabja az ünnepélyes Esz-dúr szvit küzdelmesen komplex, csellótechnikailag is rendkívül kényes zenei anyaggal, amely után a rövidebb lélegzetű, de filozofikusabb d-moll szvit egyfajta megállást és elmerengést jelent a záró D-dúr szvit előtt, amely bonyolultságában és terjedelmében is a legösszetettebb a hat szvit közül.

Cím: Csellószvitek 2, 4 és 6

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Rohmann Ditta – cselló

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32732

2014. június 17.Hungaroton

Clavierübung III: The Chorales 9791-200px
5 398 Ft 5 598 Ft A teljes album ára

Ritkaság! J. S. Bach: Klavierübung III. - Korálok

Johann Sebastian Bach már a negyvenes éveiben járt, amikor elhatározta, hogy billentyűs műveiből reprezentatív gyűjteményt jelentet meg: a zeneszerző 1726 és 1741 között a Klavierübung négy részét publikálta. A Klavierübung harmadik része több, különböző típusú orgonakorál átfogó gyűjteménye, melyeket Bach több mint három évtizedes pályája során komponált. Egyes korálfeldolgozásoknak lehettek korábbi mintái is, melyeket a kiadványba átdolgozott. A gyűjtemény metszése 1735-1736 körül kezdődött; a kötet végül 1739-ben jelent meg. A Klavierübung megjelenése Bach életének egy fontos időszakára esik. Ez volt az a korszak, melyben korábbi műveit összegyűjtötte és átdolgozta, új műfajokat tárt fel (például az oratóriumot) és olyan kortársaknál keresett inspirációt, mint Gottfried Heinrich Stölzel (1690–1749), a gothai udvar termékeny kantáta- és operaszerzője. Egyben ez volt az az idő, amikor Bach próbálta növelni nyilvános elismertségét. E kísérlet része volt billentyűs művei reprezentatív gyűjteményének kiadása is.

Kiadványunk tartalmazza az eredeti protestáns népénekeket is.

Cím: Klavierübung III. - Korálok

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadók: Karosi Bálint, Canto Armonico, Ulf Wellner és Cheryl Ryder - kórusvezetők

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32745-46

2014. június 03.Hungaroton

Orgonaművek 9788-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! J. S. Bach: Orgonaművek

A kiadványon hallható műsor először 2012 nyarán hangzott el a zsámbéki Keresztelő Szent János templomban. A koncert után Holnapy Márton atya − a templom plébánosa − és én is úgy éreztük, hogy ezek a művek fejezik ki legjobban a barokk templom hangulatát, valamint a barokk stílusú orgona hangjához is tökéletesen illenek. Így született meg e lemezfelvétel ötlete, amelyen J. S. Bach csodás életművéből is kiemelkedő kompozíciók szerepelnek. (Teleki Miklós)

Cím: Orgonaművek

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadók: Teleki Miklós

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32735

2014. június 10.Hungaroton

Dohnányi: Piano Pieces 9020-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

American Record Guide: Dohnányi: Zongoradarabok

A Detroit-ban született, majd az Oberlin Konzervatóriumban és az Indiana Egyetem Zeneművészeti Karán tanult, majd annak oktatójaként is tevékenykedő Eder személyében új név került fel a zongoraművészek listájára. A művésznő kutatói ösztöndíjjal egy évet töltött a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol alkalma nyílt elmélyülni a XX. századi magyar zeneszerzők zongoraműveiben.

Bár a lemez a közelmúltban megjelent Martin Roscoe sorozatot (M/J 2012) folytatja, semmi sem utal arra, hogy egy újabb Dohnányi-széria nyitóeleme lenne. Az összehasonlítás azonban elkerülhetetlen, mivel a Hyperion által Martin Roscoe tolmácsolásosában megjelentetett Négy zongoradarab (op. 2) és a Valses Nobles (Schubert után) ezen a korongon is szerepel.

A Négy zongoradarabot Eder kissé lassúbb tempóban és kevesebb hévvel adja elő, mint Roscoe. Jobban érezteti viszont a Brahms-hatást, és a Scherzót (I) szebben szólaltatja meg, noha Roscoe játéka intenzívebb, szaporább. Az első Intermezzót higanysebességgel, kereken másfél perccel rövidebb idő alatt abszolválja, mint Eder, holott az ő tempója sem mondható lassúnak. Mindkét előadó a második Intermezzót játssza a legkifejezőbben, de Eder ennél is több időt ad az élvezetre. A legnagyobb különbség a befejező Capricciónál érezhető, amit Eder 10,27 perc alatt játszik le, míg Roscoe-nak ugyanehhez mindössze 7,52 percre van szüksége. A markáns tempóbeli különbség miatt Eder előadása nyugodtabbnak érezhető, de mindkettejük felfogásában hatásosan szólal meg a zene. E cikk szerzőjének szerencsére nem kell kettejük között választani. Mindazonáltal ha a kedves olvasó talán mégis Roscoe stílusára voksol, azt csak azért teszi, mert az ő előadásmódjában többet élvezhet e nagyszerű zeneszerző zongoramuzsikájából.

A Valses Nobles mindkét előadó részéről szép teljesítmény. Eder játéka ennél a műnél is kissé kimértebb és kevésbé virtuóz, de egyúttal érzelemdúsabb és mélyebben átélt. A hat zongoradarabot (op. 41) 1945-ben komponálta a szerző, azt követően, hogy elhagyta Magyarországot. Hangvételük jobbára befelé forduló, de a gyorsabb részeknél azért nem marad el egy cseppnyi mosoly. A „Harangok” Dohnányi utolsó, fia emlékére szerzett műve, aki az orosz frontvonal mögött egy hadifogolytáborban halt meg. Tónusa ennek megfelelően sötét, a korai Brahms-hatás nyoma alig érezhető. A „Pastorale - Magyar karácsonyi ének” pontosan azt adja, ami egy ilyen műtől elvárható.

Eder érzékeny és szeretetteli Dohnányi interpretációjával elnyerte elismerésünket. A New York Állami Egyetemen a Purchase College tanáraként saját jegyzeteket készített és számos felvételt készített. (Alan Becker)

Cím: Zongoradarabok

Zeneszerző: Dohnányi Ernő

Előadó: Terry Eder (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32725

2013. augusztus 01.Hungaroton

A holtak szigete - Szimfonikus táncok - Vocalise 9787-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! Rahmanyinov: Holtak szigete - Szimfonikus táncok - Vocalise

Rahmanyinov két korai és egy késői művét a Miskolci Szimfonikus Zenekar adja elő Kovács László vezényletével. Az 1909-ben írt Holtak szigetét a halála előtt néhány évvel komponált Szimfonikus táncok követi. Az album záró darabja talán legismertebb műve, az eredetileg egy dalciklus részét képező Vocalise, melynek nagyzenekari változatát maga Rahmanyinov készítette el.

Cím: A holtak szigete - Szimfonikus táncok - Vocalise

Zeneszerző: Szergej Rahmanyinov

Előadók: Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Kovács László

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32737

2014. április 08.Hungaroton

Annie Fischer: The Centennial Collection 9789-200px
6 597 Ft 6 797 Ft A teljes album ára

Újdonság! Fischer Annie: Centenáriumi gyűjtemény

Fischer Annie (1914–1995) hét évtizedes, termékeny művészi pályáján a csodálatos zenei tehetséghez alapos szakmai felkészültség, mesterségbeli tudás, precizitás és magasrendű előadói intelligencia társult. Fölényesen magabiztos zongoratechnikája ellenére mindenkor kerülte az öncélú virtuozitást: technikai tudását sokoldalú billentéskultúrával és míves, csiszolt hangzásképpel egészítette ki. Játékának őszintesége, keresetlen egyszerűsége, tisztasága, mély zeneisége stúdiófelvételek közvetítésével napjainkban is átélhető, nyomon követhető.

Cím: Centenáriumi gyűjtemény

Zeneszerző: Ludwig van Beethoven, Liszt Ferenc, Wolfgang Amadeus Mozart, Franz Schubert

Előadók: Fischer Annie (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 41011

2014. március 31.Hungaroton

Csellóversenyek 9786-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! Emanuel Moór: Csellóversenyek

Emanuel Moór zeneszerző, zongora- és orgonaművész, aki Pablo Casals felfedezettjeként futott be a maga korában jelentős zeneszerzői karriert. Cselló iránti vonózódása szintén Casalsnak és a híres gordonkaművésznek, Anatolij Brandukovnak köszönhető. A legavatottabb vélemények szerint különös érzékkel komponált erre a hangszerre és affinitása rendkívüli termékenységgel párosult. Felvételünkön három, Pablo Casalsnak ajánlott kompozíció hangzik el.

Cím: Csellóversenyek

Zeneszerző: Emanuel Moór

Előadók: Szabó Péter (cselló), Szabó Ildikó (cselló), Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényli Hamar Zsolt

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32728

2014. március 31.Hungaroton

Szimfóniák és hegedűverseny 9785-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Újdonság! J. M. Kraus: Szimfóniák és hegedűverseny

A „svéd Mozart” – így nevezi Joseph Martin Kraust (1756-1792) a népszerűsítő irodalom. Stílusát alapvetően a fiatalkorában megismert Sturm und Drang mozgalom élményei alakították, darabjainak drámaisága, szenvedélyessége ebből az ihlető forrásból származik. Bár életművének középpontjában színpadi alkotásai állnak, hangszeres darabokat is nagy számban komponált, elsősorban zenekarra, illetve különböző kamarazenei együttesekre.

Cím: Szimfóniák és hegedűverseny

Zeneszerző: Joseph Martin Kraus

Előadók: Kalló Zsolt (szóló) és a Capella Savaria, vezényli Nicholas McGegan

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32733

2014. március 18.Hungaroton

Kamarazene brácsával, Vol. 1 8360-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

das Orchester: Kósa György: Kamarazene brácsával - 1.

Magyarország határain kívül valószínűleg nagyon kevesen ismerik Kósa György (1897-1984) zeneszerzőt és zongoraművészt. Élete nagy részét hazájában töltötte, a nemzeti zenetörténet részese és formálója volt: először Bartók Béla magántanítványaként, majd Kodály Zoltán zeneszerzés osztályában, Dohnányi Ernő növendékeként, végül a budapesti Zeneakadémia zongoratanáraként. Kósa György volt az első magyar zongoraművész, aki az 1920-as évektől koncertsorozatokat adott Bach összes zongoraművéből. Pályafutása kiteljesedését először a nácik, majd a kommunista kultúrpolitika akadályozta. Idős volt már, amikor részben rehabilitálták, és az új magyar avantgárd előfutáraként méltatták.

A mostani új CD megpróbálja elérni, hogy a zeneszerző Kósa Györgyöt valamelyest beemelje a köztudatba. A hangfelvételek egyfajta zenekari közös produkcióként jöttek létre, hiszen Dirk Hegemann, Michael Hsu és Renie Yamahata az SWR Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető tagjai (Simone Riniker Maier vendégként csatlakozott hozzájuk). A muzsikusok nemcsak játékuk bámulatos összhangjával tűnnek ki, hanem a zeneileg rendkívül igényes darabokat technikailag és hangzásban is figyelemre méltó színvonalon szólaltatják meg. A Németországban szinte teljesen ismeretlen zene különösen Dirk Hegemann játéka révén válik igazán meggyőzővé, akinek zengő Casparo da Saló-brácsája végigkísér a kamarazenei darabokból készült válogatáson.

Kósa György alapvetően a magyar nyelv dallamvezetéséhez igazodó stílusa nyilvánvaló módon tanárai, Bartók Béla és Kodály Zoltán hagyományát követi, azonban többnyire nem alkalmaz népzenei elemeket, ehelyett szubjektívabb kifejezésmódot részesít előnyben, amely részben személyes élményt is tematizál: míg az 1943-ban írt Duó hegedűre és brácsára című kamaradarab inkább tárgyilagos főhajtásnak tűnik Johann Sebastian Bach munkássága előtt, az 1946-ban keletkezett Vonóstrió a zeneszerző fájdalmát kifejező búcsúének, amellyel a háborúban meggyilkolt feleségének és leányának állít emléket. A két hegedű és brácsa (csellót nélkülöző) szokatlan együttese egyértelműen a két asszonyt és a zeneszerzőt szimbolizálja, mindamellett éteri hanghatásokat tesz lehetővé, és szívszorongató benyomást kelt.

Elhunyt barátnak állít emléket a több mint harminc évvel később brácsára komponált Megemlékezés - In memoriam című darab is. Végül különösen izgalmas felfedezést ígér az 1964-ből és 1969-ből származó Miniatűrök és Hat új miniatűr című két ciklus, amelyek brácsára és hárfára írt műveket tartalmaznak, összesen 22 különleges csengésű zenei aforizmát, amelyek meglepő hangzási és asszociációs tereket hozna létre. A második sorozatot a mai napig nem publikálták (a zenészek a kéziratból játszották el a műveket a hangfelvétel során), de ez remélhetőleg nem várat magára sokáig. (Joachim Schwarz)

Cím: Kamarazene brácsával - 1.

Zeneszerző: Kósa György

Előadók: Dirk Hegemann (brácsa), Michael Hsu, Simone Riniker Maier (hegedű), Renie Yamahata (hárfa)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32717

2013. szeptember 20.Hungaroton

Bartók Új sorozat: Sonatas for Violin & Piano Nos 1, 2 - Sonata for Solo Violin 8580-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone: Bartók - Hegedűszonáták – No 1, Sz75; No 2, Sz76. Szonáta hegedűre, Sz117

A Bartók-hegedűszonáták kimagasló minőségű felvételeinek szokatlanul széles választéka bizony nem kis fejtörést okoz kritikusnak és gyűjtőnek egyaránt. Épp megörültem, hogy a Chandos kiadta James Ehnes kiváló szólószonáta-felvételét, amikor megjelent Kelemen Barnabás változata, mely, ha nem is teszi Ehnesét feleslegessé, egyértelműen egyenrangú alternatívát kínál. A két változat között a fő különbség a Presto finálé, melyben az opcionális negyedhangokkal Kelemen tovább tudja fokozni a zenei feszültséget. Bartók szándéka szerint a nem egyértelmű hangok feladata, hogy további színt vigyenek a tételbe; Kelemen kezében pontosan ez történik. Ehnes változatának fő erénye egyfajta melegség, és bár ezt Kelemen is fontosnak tartja, ugyanakkor élt is visz a játékba. Ez jó hatással van többek között a fúgára, ahol a második szólam belépésénél azonnal észrevehető, hogyan emeli ki a nagyobb dinamikus kontraszt az ellenpontos szerkesztéstechnikát.

A második hegedűszonátánál elsőként Isabelle Faust és Florent Boffard változatát vettem összehasonlítási alapul, a második tétel elejét figyelve, ahol Kelemen és Kocsis szabadabban kezeli a ritmust. A 3:20 mp-es pont körül igazán megnő a lendület, sokkal játékosabban közelítik meg a hamarosan következő, bizarr, cigányzenét idéző rész éles disszonanciáit. Az első szonáta fináléjában Kelemen épp oly hatékonyan éleszti a lángokat, mint Christian Tetzlaff, azonban Kocsis játéka hevesebb, mint Leif Ove Andsnesé; a szenvedélyes első tétel esetében a digitális változatok közül a Naxos szuperkedvező árú, Pauk Györggyel és Jandó Jenővel készült felvétele a leglíraibb. Ugyanezt – a nyers energia és a misztikus hangulat hatásos keverékére épülő – szonátát hasonlóan lenyűgözően szólaltatja meg David Oistrakh és Sviatoslav Richter, illetve (a különösen heves) Gidon Kremer és Martha Argerich (élő felvétel Berlinből).

Kelemen és Kocsis előadása rendelkezik a felsorolt változatok minden pozitívumával, és ezt megfejeli még extra adag tűzzel, intenzitással és azzal a szívszorító érzéssel, mely a hazai gyökerekből fakad, ami ilyen mértékben a többi felvétel egyikében sincs jelen. Természetesen senkit nem beszélnék le arról, hogy hűséges maradjon az említett kiváló alternatívák bármelyikéhez, de mindenkit biztatok arra, hogy ennek az új felvételnek is találjon helyet a kollekciójában. Kelemen és Kocsis játéka a csúcsot képviseli, és az, hogy mindhárom remekmű egyetlen, 76 perces SACD lemezen található, már csak a hab a tortán. A felvételt a szerző jegyzetei egészítik ki.

Cím: Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta - Szonáta hegedűre

Zeneszerző: Bartók Béla

Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HSACD 32515

2013. augusztus 30.Hungaroton

Bartók Új sorozat: Sonatas for Violin & Piano Nos 1, 2 - Sonata for Solo Violin 8580-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramophone Awards 2013: Kiemelkedő előadás: Bartók I. és II. hegedűszonáta és szólószonáta hegedűre

Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán teljesítménye újra ámulatba ejt

Kelemen Barnabás jelenleg az egyik legjobb hegedűjátékos a világon: rettenthetetlen virtuóz, aki olyan szinten érti az általa előadott zenét – és különösen Bartók zenéjét –, ami csak a kortárs magyar művészek legjobbjainak adatott meg: például a zeneszerző Fischer Ivánnak vagy a karmester-zongorista Kocsis Zoltánnak, akivel Kelemen gyakran ad koncertet és készít felvételt közösen. Bartók II. hegedűversenye Kelemen és Kocsis előadásában zajos sikert aratott a kritikusok körében, a közelmúltban született számtalan kiváló rivális felvétel (Zehetmair, Steinbacher, Ehnes) ellenére. Hogy miért? A képzelet, a szenvedély és a szigorú intellektus művészi együttese keltette hatást csak fokozta az ámulatba ejtő technikai tudás és a gyönyörű hang.

Kocsis zongorázik ezen a CD-n, amely a múlt század legnehezebb, hegedűre írt mesterművei közül vonultat fel hármat. A két hegedű-zongora szonátában, melyek az 1920-as évek elején születtek, Kelemen és Kocsis minden fordulóval megküzd, és csak akkor enged magának pihenőt, amikor a perzselő napsütést az éjszaka rejtélyei váltják fel. A kettő közül a harciasan disszonáns I. szonáta tartalmazza a legkevesebb kompromisszumot, míg a II. szonáta kissé közelebb áll a magyar népzenei hagyományokhoz. A szólószonáta, melyet Bartók kései éveiben írt Yehudi Menuhin számára, egészen más stílust képvisel. Kelemen itt mindent kihoz a Presto tempójú zárótételt színező opcionális negyedhangokból.

A második tételt alkotó fúgát úgy szólaltatja meg, mintha tucatnyi előadó lenne egy személyben, a rejtélyes Melodia tétel szinte imaként hangzik, és a komoly játéktechnikai kihívást jelentő Tempo di ciaccona tétel sem fog ki rajta.

Miután James Ehnest az egekig magasztaltam (nem alaptalanul), most legalább részben vissza kell vonnom, amit korábban írtam. A kritikus élete már csak ilyen – a bőség zavara egyrészt élvezet, másrészt arra késztet, hogy újragondoljuk a korábban felállított rangsort.
Barnabás, nálam most Ön az első – egyelőre. (Rob Cowan)

Cím: Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta - Szonáta hegedűre

Zeneszerző: Bartók Béla

Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HSACD 32515

2013. szeptember 17.Hungaroton

Bartók Új sorozat: Sonatas for Violin & Piano Nos 1, 2 - Sonata for Solo Violin 8580-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

The Strad: Három Bartók-hegedűszonáta kiváló előadók erőteljes tolmácsolásában

Kelemen Barnabás erőteljes felfogásban adja elő Bartók három szonátáját (amivel nincs egyedül). A Kocsis Zoltánnal együtt megszólaltatott I. szonáta rendkívüli teljesítmény, tele tűzzel és lendülettel. A sokrétű első tétel mindvégig lebilincselő élményt nyújt. A középső, kíséret nélküli Adagio tételben Kelemen hajlékony, visszafogott és fókuszált (bár a mikrofonok közelsége miatt a lélegzetvételek meglehetősen erősen hallhatóak). A finálé lehengerlő - Kelemen vonója alatt szinte sistereg a G-húr.

A II. szonáta előadásmódja magával ragadja a hallgatót. A nyitó fél-improvizációk transzszerű hangulatot teremtenek, az ezt követő gyors ritmus- és hangulatváltások pontosan illeszkednek a népzenei ihletésű motívumok váltakozásához. Az utolsó ütemek mágikusan csengenek le, a sok variációban feltűnő nyitótéma utolsó, vad kirobbanásától az éteri hangzású utolsó akkordokig.

Mindkét előadó olyan kiválóan – egyszerre nyersen és kifinomultan, hevesen és líraian – játszik, hogy szinte hiányoljuk Kocsist a hegedű szólószonátából. Az előadásmód itt egy kicsit túl erőteljesre sikerült – biztosan szükséges a G-húr minden hangos hangjegyét ilyen agresszívan megszólaltatni? – emellett Kelemen helyenként Bartók tempóváltásait is kissé szabadosan értelmezi. Dallamos játéka ettől függetlenül összességében lenyűgöző. (Tim Homfray)

Cím: Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta - Szonáta hegedűre

Zeneszerző: Bartók Béla

Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HSACD 32515

2013. május 06.Hungaroton

Hidden Treasure - Viola Masterpieces 8361-200px
5 398 Ft 5 598 Ft A teljes album ára

The Strad: Egy kiváló brácsaművész gazdag és sokrétű válogatás-albuma

Ez a kiváló minőségben rögzített dupla CD Rivka Golani szenvedélyes zenészi munkásságának kézzelfogható tanúsága. Emellett azonban praktikus áttekintést is nyújt a romantika és posztromantika korának brácsamuzsikájáról, Mendelssohn kamaszkori, 1824-es szonátájától Zimbalist spanyol hangulatú Sarasateanájáig, melyet az 1940-es években William Primrose számára komponált. Anélkül, hogy utánozni próbálná e nagy virtuóz magabiztosságát, Golani biztos kézzel győzedelmeskedik a mű számos kihívásán, mindvégig saját gyönyörű, sötét tónusában maradva. Az összeállításban szereplő másik kifejezetten virtuóz, bár dallamosabb mű Enescu 1906-os Konzertstückje, melyet a Párizsi Konzervatórium számára vizsgadarabként írt. A műben szereplő számos kromatikus futamot Golani tökéletes tisztasággal szólaltatja meg, a második témában diadalmasan hangzanak fel a kettősfogások akkordjai.

A Bowen által 1918-ban, Lionel Tertisnek írt Fantázia hallgatása közben nehéz nem arra gondolni, hogy a zeneszerzőt az „angol Rahmanyinovnak” becézték: a záró rész felvezetése és a zongoraszólam gazdagsága az orosz zeneszerző dekadensen túlzó stílusát idézi. Itt és a három eredeti szonátában – Mendelssohn, Rubinstein és Vieuxtemps műveiben – előtérbe kerül Michael Hampton finom zongorajátéka. Akár Mendelssohn könnyed, klasszicista futamait, akár a későbbi zeneszerzők testesebb darabjait hallgatjuk, Hampton mindenhol megtalálja a helyes hangvételt, és figyelemmel van a partnerére.

Pártos Ödön elégikus, a holokauszt áldozataira emlékező kompozíciója, az In memoriam itt az eredetitől eltérően brácsára és vonósokra hangszerelve szólal meg. Golani – a zeneszerző tanítványa – szívből jövő előadása hűen közvetíti a mű mondanivalóját. (Carlos María Solare)

Cím: Hidden Treasure

Zeneszerzők: Rubinstein, Vieuxtemps, Enescu, Bowen, Mendelssohn, Pártos & Zimbalist

Előadók: Rivka Golani (brácsa), Michael Hampton (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32721–22 (két lemez)

2013. június 03.Hungaroton

Kamarazene brácsával, Vol. 1 8360-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramofon: Kósa György: Kamarazene brácsával - 1.

Dirk Hegemann korábban Weiner László műveiből készített felvételt a Hungarotonnál - most ismét neki köszönhetően kel hangzó életre értékes magyar kamaramuzsika. Az SWR Szimfonikus Zenekarának tagja két kollégájával, a hegedűs Michael Hsuval és a hárfás Renie Yamahatával, valamint az Új Stuttgarti Vonósnégyes tagjaként ismert Riniker Maierrel kezdett Kósa György brácsás kamarazenéjének rögzítésébe. Kéziratból szólaltatta meg az In memoriam című szólódarabot, s a hárfakíséretes Hat új miniatűrt - értékes információ, erőteljes felhívás a kottakiadóknak! A hegedűre és mélyhegedűre fogalmazott Duó; a közelebbi apparátus meghatározása nélkül komponált, itt brácsán és hárfán felcsendülő Miniatűrök; valamint a két hegedűre és brácsára szánt Trió hangképe pedig (nyomtatott kottából) remélhetőleg a hazai brácsásokat inspirálja majd repertoár-bővítésre. Mert a hangfelvétel elsősorban figyelemfelkeltő funkciójú. A művek igazi feltámasztását a minél többek általi játszottság jelentené, amelynek során akár többé-kevésbé eltérő felfogások konfrontálódhatnának. Élvezet hallgatni a többségükben rövid lélegzetű tételeket, s a 20. századi (magyar) zenében némileg járatosak számára különleges időjáték is ez, mert a keletkezési dátumok ismeretében kissé „elrajzolódik” a negyvenestől a hetvenes évekig tartó időszak szerzői világa, nyelvezete. Az egyidejűleg élő különböző gondolatiságok, stiláris törekvések sokszólamú kórusában könnyen eltűnhetett egy-egy halk, személyes hangvétel - de most, külföldi előadóknak hála, lehetővé vált a megismerés. A felvételtechnika minősége, a mikrofonozás apró kivánnivalót hagy: a Miniatűrökben zavaróak a hárfajáték elengedhetetlen kísérőzörejei, például a pedálváltások. (Fittler Katalin)

Cím: Kamarazene brácsával - 1.

Zeneszerző: Kósa György

Előadók: Dirk Hegemann (brácsa), Michael Hsu, Simone Riniker Maier (hegedű), Renie Yamahata (hárfa)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32717

2013. június 07.Hungaroton

Bartók Új sorozat: Sonatas for Violin & Piano Nos 1, 2 - Sonata for Solo Violin 8580-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

BBC Music Magazine: I. és II. hegedű-zongoraszonáta; Szonáta hegedűre

Az évek során Bartók két hegedűszonátáját számos lemezen örökítették meg, nem utolsó sorban Isabelle Faust és James Ehnes. Ez az új, kimagasló műszaki színvonalú SACD-kiadvány kétségkívül eléri, helyenként túl is szárnyalja az elődöket intenzitásban.

Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán szinte improvizációs szintű spontaneitással közelít Bartók rapszodikus művéhez, anélkül, hogy egy pillanatra is megfeledkezne a nehéz, komoly szellemi kihívást jelentő darab strukturális követelményeiről. Játékuk, mely kísérletező és szenvedélyes, a tónusok és a tagolásmód legszélesebb spektrumát vonultatja fel, a tombolóan agresszívtől (különösen a II. szonáta zárótételében) a rejtélyesen távolságtartóig (a baljós gyászének az I. szonáta lassú tételének közepén). A már ismert szakaszok is új megvilágításban tűnnek fel – jó példa erre, amikor a lendületet hirtelen visszafogják az I. szonáta első tételének felénél, mely ettől minden korábbinál kísértetiesebbé válik.

Kelemen teljesítménye egyértelműen a szólószonáta jelenleg elérhető legkiválóbb felvételei sorába emeli a kiadványt. Az előadó technikai tudása, mely a zárótétel igéző tisztaságában is megmutatkozik, egy pillanatra sem kétséges, de Kelemen játéka egyben melegséget, líraiságot és emelkedettséget is visz a darabba. (Erik Levi)

Előadás: *****
Felvétel: *****

Cím: Bartók Új Sorozat: I. és II. hegedű-zongoraszonáta - Szonáta hegedűre

Zeneszerző: Bartók Béla

Előadók: Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora)

Katalógusszám: Hungaroton, HSACD 32515

2013. május 27.Hungaroton

Paganini: 24 Caprices, Op. 1 8754-200px
2 699 Ft 2 899 Ft A teljes album ára

Gramofon: Paganini: 24 Caprices - Op. 1

Ismét bebizonyosodott, hogy varázshangszer a fuvola. Ezúttal Seres Dóra kezében, aki arra vállalkozott, hogy saját átiratában szólaltatja meg Paganini híres sorozatát. Mint a felvétel kísérőszövegében írta, elsődleges célja az egyes caprice-ok karakterének megőrzése volt. „Nem próbáltam a hegedű oktávjaira és kettősfogásaira fuvolás alternatívákat találni, mert ez befolyásolta volna a tempókat és ellenkezett volna hangszerem természetével.” Felemás-furcsa helyzet alakult ki: a virtuóz hegedűdarabok tehát nem arra inspirálták ezúttal a fuvolistát, hogy hangszere ismeretlen (vagy legalábbis általa kihasználatlan) lehetőségeit kutassa. Finoman adagolt speciális effektusok alkalmazásával megmaradt a hagyományos fuvolahangzás keretei között. Hallhatóan jól érzi magát ebben a hangzásvilágban, hihetetlen biztonsággal közlekedik benne. Elképzeléseit perfekt módon valósítja meg, s ettől a hallgatónak is olyan biztonságérzete támad, hogy természetesként, már-már magától értetődőként fogadja el mindazt, amit hall. Mondhatni, mennyei nyugalommal játssza, s hasonlóképp fogadjuk fuvola-verzióban az ördög hegedűsének eredetileg lebilincselő, elkápráztató bravúros darabjait. Tény, hogy a komponálás óta eltelt két évszázad sok változást hozott: elég arra gondolnunk, hogy Liszt Transzcendens etűdjei is beépültek a közép-, illetve felsőfokú oktatás anyagába. De az előadói gesztus örök - a virtuóz privilégiuma: a különlegességre való rácsodálkoztatás. Akár koncertteremben, akár a potenciális közönséget elvarázsolandó, stúdióban. A korábbi Gramofon-díjas Seres Dórát, a Dán Nemzeti Kamarazenekar szólófuvolását, a gyakorló kamaramuzsikust koránsem az ilyesfajta csillogás vonzza. Teljesítményéért elismerés jár, nem pedig lelkes elragadtatás. (Fittler Katalin)

Cím: 24 Caprices - Op. 1

Zeneszerző: Niccolò Paganini

Előadó: Seres Dóra (fuvola)

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32724

2013. június 07.Hungaroton